- Ezek szerint csak erre járt, nem támadott rátok – nyugodott meg Csiribí. - Még nem, de bármikor visszajöhet – ugrált közelebb pintymama. - Utánanézek ennek a görénynek, ne aggódjatok! – ígérte Csiribí, és elindult, hogy megkeresse a betolakodót. Mivel a közeli bozótosban nyomát sem találta, hazarepült a nagy fenyőfához, hogy riassza a barátját, Jocót. Együtt meglátogatták Borz Misit. Útközben még a Sün testvérekhez is bekopogtak. Amikor már mindannyian együtt voltak, megbeszélték, hogy járőrözni fognak az erdőben. Minden járőrnek az volt a feladata, hogy a görény nyomát kutassa, és segítsen a madarakon, ha esetleg megtámadnák őket. - Legyetek óvatosak! – mondta végül Csiribí. – A görény veszélyes állat! És ne feledjétek: leginkább a kismadarakat és a tojásokat szereti. A járőrcsapat elszántan indult útnak az erdőben. Minden bokor alá, minden titkos zugba benéztek. Déltájban Borz Misi riasztotta a többieket. - Megtaláltam a rejtekhelyét! A csipkebokor alatt lapul egy kosár tojás. - Úgy látszik, összegyűjtötte magának vacsorára! – vonta össze a szemöldökét Csiribí. – Na, majd móresre tanítjuk őkelmét. Gyertek! A csapat megindult. Lábujjhegyen közelítették meg a csipkebogyóbokrot. Alatta megtalálták a kosárba rejtett tojásokat. Egy darabig tanakodtak, mitévők legyenek. Végül Csiribínek jó ötlete támadt. - Építsünk a bokor köré egy görénycsapdát. Biztos vissza fog jönni ide a zsákmányáért! Akkor szépen besétál a csapdába, mi pedig lecsapunk rá. A többieknek tetszett a terv. Rögtön neki is láttak a csapdaépítésnek. A csipkebogyóbokor köré mogyorófavesszőből sűrű kerítést építettek. Mivel amúgy is sok bokor volt a csipkebokor körül, első ránézésre nem is látszott a mogyorófa-kerítés. Csak a tisztás felől hagytak egy kis bejáratot. A bejárat fölé Csiribí csapóajtót tervezett. Ha valaki belépett a kerítésen, a csapóajtó becsapódott, és belülről többé ki sem lehetett nyitni. Amikor elkészültek, Jocó kipróbálta a csapdát. Fütyörészve besétált, aztán, amikor a háta mögött lecsapódott a csapóajtó, megpróbált kitörni. De az ajtó erősen tartott, és a kerítés is olyan sűrű volt, hogy sehol sem jutott át rajta. - Eresszetek ki! – dörömbölt végül az ajtón. – Magamtól nem tudok kijönni innen. - Akkor jó! – szólt elégedetten Csiribí, és felnyitotta a csapóajtót. Az ajtót kibiztosították, aztán mindenki hazatért. Nem szabad, hogy a görény ott találja őket, amikor visszatér! Másnap korán reggel Csiribí és Jocó kiszaladtak a görénycsapdához. A csapóajtó le volt csukva! Valaki bent van a csapdában! A két barát lábujjhegyen közelített az ajtóhoz, de Jocó nem volt elég óvatos, megreccsent a lába alatt egy ág. A hangra mozgás támadt a görénycsapdában. - Segítség, eresszetek ki innen! – sírta egy vékony kis hangocska. - Micsoda ravaszdi! – súgta Csiribí Jocónak. – Elváltoztatja a hangját, hogy ne tudjuk, kicsoda. - Kérlek szépen! – mondta odabent a hang. – Nagyon fontos dolgom van odakint! - Majd kieresztünk, ha döntöttünk a sorsodról! – mondta szigorúan Csiribí. A két barát kicsit arrébbvonult, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. - A görények nagyon harciasak – tűnődött Csiribí. – Lehet, hogy ránk ront, amint kinyitjuk a csapóajtót. - Akkor inkább hívjunk segítséget! – javasolta Jocó. - Jó ötlet! – ugrott nagyot Csiribí. – Keressük meg Nyestet! Ő is nagyon erős, a görény biztos nem bír vele. Jocó és Csiribí meg sem álltak Nyest kuckójáig. A házikó előtt megtorpantak. Ragyogó új motorbicikli állt a falnak döntve. - Nem is mondta Nyest, hogy új motorja van - ámult Jocó, aztán megrángatta az ajtó felett a csöngőt. Nyest ajtót nyitott, és csodálkozva nézett a két vendégre. - Csapdába ejtettünk egy veszedelmes vadállatot – vágott bele Csiribí, - de nem merjük kiengedni, nehogy megtámadjon. Légy szíves, gyere oda velünk, és segíts! - Jó, segítek – egyezett bele Nyest. - Nem megyünk motorral? – kérdezte sóvárogva Jocó. Nyest nagyot nevetett. - Sajnos ez nem az én motorom. A barátom, Görény jött vele. Néhány napot itt tölt nálam vendégségben. Csiribí és Jocó összenéztek. Ajaj. Lehet, hogy Nyest barátját ejtették csapdába? De ebben a pillanatban libbent a függöny, és egy kedves pofa nézett ki az ablakon. - Nézd, Görény, itt vannak a barátaim, Csiribí és Jocó – mondta Nyest. - Sziasztok – mosolygott Görény. – Hallom, tetszik a motorom. Csiribí a fejéhez kapott. - A nemjóját! Vajon ki lehet a csapdában? Gyerünk, azonnal ki kell szabadítani! Választ sem várva sarkon fordult, felröppent a levegőbe, és száguldva repült a csapda irányába. Jocó, Nyest és Görény lélekszakadva loholtak utána a földön. Mire a csapdához értek, ott találták Borz Misit és a Sün testvéreket, a reggeli járőröket, de a görényfogás hírére odajött Panka és Emma, sőt Benedek is. Mindannyian tisztes távolból figyelték a csapda bejáratát. Egyedül Benedek merészkedett be a csipkerózsa bokor tüskés ágai közé. - Itt a hír, itt a hír, bent a görény nagyon sír! – énekelte. Amikor Csiribí, Jocó és Nyest Görénnyel együtt érkezett a tisztásra, mindenki megijedt. Benedek rögtön fel is röppent a közeli nyírfa ágára, onnan figyelte az eseményeket. Csiribí gyorsan elmagyarázta a többieknek, mi történt. Aztán Nyesttel együtt óvatosan felnyitották a csapda ajtaját. Bekukucskáltak. A bokor tövében keservesen síró hosszúfülű, selymes bundás állatot láttak. Egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. - Hé, te! Ne sírjál! Kinyitottuk a csapdát. Szabad vagy – mondta szégyenkezve Csiribí. – Ne haragudj! De az állatka épp csak felpillantott, aztán zokogott tovább. Csiribí most jött csak rá, hogy a hosszúfülű állat egy nyúl. Igazán nem tudta, hogy is kellene megvigasztalnia szegényt. Ekkor előlépett Panka és Emma. Besétáltak a csapdába, és lekuporodtak a nyuszi mellé. Panka megsimogatta a hosszú füleket. Halkan vigasztalták. Végül a nyúl rájuk nézett, és mondott valamit. Panka talpra szökkent. - Nagy bajt csináltatok – mondta Csiribínek. – Ő a húsvéti nyúl. Holnap reggelre a városba kéne érnie, hogy hímes tojást vigyen a gyerekeknek. De mivel itt ült a csapdában, még a tojásokat sem tudta megfesteni. - Iderejtettem őket, hogy előkészítsem a festékeimet – szipogta a nyúl. – Aztán értük jöttem, és azóta itt ülök bezárva. Micsoda szégyen! Nem fogok időben eljutni a városba. - Segítünk neked tojást festeni! – mondta Csiribí. – Mindenki hoz egy ecsetet, és egy óra múlva kész is lesz az összes tojás. - Hiába – legyintett a nyúl. – Ha most rögtön indulnék, már akkor sem érnék oda időben. Ekkor előlépett a többiek háta mögül Görény. - Ha elkészültek a tojások, szívesen elviszlek a motoromon – mondta. A húsvéti nyúl nagyot nézett. - Ez igazán kedves – mondta végül. – Akkor tényleg segítetek nekem? - Mi az hogy! – rikkantott Csiribí. A húsvéti nyúl előrement, mutatta az utat a gondosan előkészített festékekhez. Többen hazaszaladtak ecsetért, és hamarosan az egész társaság együtt festegetett a fűben ülve. Görény és Nyest közben hazamentek Görény motorjáért. A tojásfestés tényleg nagyon hamar elkészült. A húsvéti nyúl elégedetten vette szemügyre a kész tojásokat. - Eddig még soha nem festettem tobozos, makkos, szerszámos, pillangós, almás és kukacos tojásokat. Fognak csodálkozni a gyerekek! Ekkor érkezett meg nagy motorzúgással Görény. - Indulhatunk? - Máris – mondta a húsvéti nyúl, - csak előveszem a másik kosaramat is. A gyökerek közül előkotort még egy kosár hímes tojást. - Szerencsére ezeket már korábban megfestettem – mondta. - De szépek! – ámult Panka. A húsvéti nyúl mindenkinek a kezébe nyomott egy tojást. - Tessék. Ez az én ajándékom, hogy lássátok, nem haragszom. Azzal felült Görény mögé a nyeregbe. Görény gázt adott, és szélsebesen elrobogtak a város felé. Panka, Csiribí és a többiek hosszan integettek utánuk.

VISSZA PANKA ÉS CSIRIBÍ OLDALÁRA