A szerzőpáros népszerű köteteihez (A majom mamája, A legcsinosabb óriás, Tölgyerdő-sorozat) méltán csatlakozik a lapozó formában először megjelenő Graffaló.   Papp Gábor Zsigmond fülbemászó rímeit bölcsisek és ovisok is kívülről fújják.   A Julia Donaldson könyvek kemény, strapabíró lapozók, amik szuper kis verses meséket rejtenek. A legnépszerűbb közülük a Graffaló, de elég nehéz rangsorolni a könyveket, mert egytől egyig zseniálisak. Eredeti, szellemes, mégis rendkívül otthonos, mély bölcsességet sugárzó világa magával ragad minden ovist.   Az erdőben sétált egy barna egérke, Meglátta egy róka: – Hm, jó lesz ebédre! – Szervusz Kisegérke! Mondd csak, mi járatban? Nem ebédelsz nálam? Van egy kis sült kappan. – Szörnyen kedves tőled, Róka, de ma délre Egy nagy graffalóhoz megyek már ebédre. – Egy nagy graffalóhoz? Az meg mi a bánat? – Valóban nem tudod? Egy iszonyú állat! Hosszú agyara van és borzasztó karma, Rettentő állkapcsa, s rémes fogak rajta! – És hol találkoztok? – Itt, a kővel szemben. Rókapecsenyére hívott ide engem. – Rókapecsenyére?! Na, akkor én megyek. Viszlát, Kisegérke! – mondta, s elsietett. – Buta róka! Nem is tudja szerencsétlen, Hogy graffaló nincsen, csupán a mesémben. Ment tovább az egér peckesen sétálva, Meglátta egy bagoly: – Jó lesz uzsonnára! – Szervusz Kisegérke! Mondd, hová igyekszel? Nem jössz az odúmba? Iszunk teát keksszel. – Iszonyúan kedves tőled, Bagoly bátya, De egy graffaló már meghívott teára. – Micsoda? Graffaló? Az meg mi a kánya? – Addig örülj, amíg nem kerülsz útjába!   Göcsörtös a térde, minden ujja görbe, És az orra hegyén van egy rút szemölcse. – És hol találkoztok? – Itt a patakparton. S vágya, hogy egy bagoly-jégkrémet bekapjon! – Mit? Bagoly-jégkrémet?! Azt én meg nem várom! S túlrepült azonnal hetedhét határon. – Buta bagoly! Nem is tudja szerencsétlen Hogy graffaló nincsen, csupán a mesémben. Ment tovább az egér, s ahogy ment, meglátta Egy tekergő kígyó: – Jó lesz vacsorára! – Szervusz Kisegérke! Micsoda szerencse! Nem bulizunk egyet? Van főtt békalencse. – Kedves tőled, Kígyó. Csakhogy az az ábra, Egy graffaló hívott már a bulijába. – Micsoda? Graffaló? Az meg mi a méreg? – Nem tudod? Akkor én elmesélem néked. Szeme narancssárga, fekete a nyelve, Rücskös háta lila tüskékkel van fedve. – És hol találkoztok? – A tóhoz jön hétre. És rántott kígyó a kedvenc csemegéje. – Rántott kígyó?! Szent ég! Mármost hová menjek? Viszlát, Kisegérke! – mondta, s eltekergett. – Buta kígyó! Nem is tudja a szerencsétlen, Hogy graffaló nincsen, csupán a mesém…