Könyvkrtikák blog   Sammy a világ legaranyosabb vadászkutyája - legalábbis az őt nevelő család szerint. Ám egy nap az orvos egy daganatot vesz észre a kutya testében, minek következtében Sammy hamarosan meghal. Ám kis gazdája (a család körülbelül 8-10 éves fia) megőrzi a lelkében a házi kedvencet, közben felidézi az együtt eltöltött időket és egyúttal megtanulja feldolgozni a számára oly tragikus eseményt.   Habár mesekönyvről van szó (és terjedelmét tekintve igen rövid, kb 30-40 mondatból álló meséről), ennek ellenére nagyon komoly témát dolgoz fel a kötet. Egy felnőtt olvasó számára nem sok váratlan fordulatot hoz a történet - lévén, hogy a fülszöveg az egész sztorit lefedi -, ám a kisebbek még izgulhatnak, hogy mi lesz a fiúval, miután meghal a kutyája. Azonban az garantált, hogy az olvasó - legyen akár gyerek, akár felnőtt - a történet végét teljes meghatottsággal olvassa. A sok kedves emlék felidézése mellett, a könyvből azt is megtanulhatják az gyerekek, hogyan dolgozzák fel, ha elvesztik házi kedvencüket. Tapasztalatból is tudom mondani, hogy mennyire fájó érzés, amikor egy 5-8-10 éves gyermeknek meghal valamilyen állata, főleg, mivel ők talán sokkal jobban szeretik és ragaszkodnak hozzájuk, mint a felnőttek. Az illusztrációk - Jamie Wyeth alkotásai - pedig annyira gyönyörűek, annyira illenek a történethez, hogy más festő munkáival nem is tudnám elképzelni ezt a kötetet. Hasonlóan a többi pongrácos mesekönyvhöz - melyek mindig is igényességeikről voltak híresek - sem a történet, sem az illusztráció nem adna annyit a másik nélkül, mint így. Éppen ezért szívből ajánlom minden kisgyermekes szülőnek, akár karácsonyi ajándék gyanánt is, illik az ünnep mondanivalójához, a szeretet hangsúlyozásához.