Az unalom könnyedén és alattomosan szokta megkörnyékezni áldozatát, legyen szó felnőttről vagy gyerekről. Elég egy mélabús őszi délután, és hipp-hopp, már ott is ül a nyakunkon. Vigyázat: ilyenkor csakis a legeslegjobb játékkal lehet száműzni! Masa története egy esős reggelen kezdődik. Kinek van kedve ilyenkor kikecmeregni az ágyból? A kismackó is azon tanakodik, hogy vajon mihez kezdjen egy ilyen szürke napon, érdemes-e egyáltalán felkelni? Támad néhány ötlete, lehetne például teázni, olvasgatni vagy kirakózni, játszani a barátokkal, ám az eső végül minden tervét elmossa. A megoldás pofonegyszerű: naná, hogy kimenni lesz majd a legtutibb dolog, hiszen pocsolyákban ugrándozni csudajó móka! A rajzok az Írisz által eddig készített illusztrációkhoz képest sokkal élénkebbek és dinamikusabbak. A legkisebb korosztály az intenzív színvilágot részesíti előnyben, ezért  a szerző eleven és játékos színekkel dolgozik, a berendezés, a ruhák, az ágyneműk pedig vidám mintákat kaptak. A tapéta ettől igazán tapétaszerű lett, a paplanhuzatnak pedig szinte érezni a textúráját. A képek ezen felül rendkívül részletgazdagok, és finom aprólékossággal mutatják be a gyerekszoba mindennapjait. A karakterek percek alatt szerettetik meg magukat olvasójukkal, hiszen cukik, gömbölyűek, és pont úgy viselkednek, csodálkoznak rá dolgokra hatalmas, elkerekedő szemükkel, mint a hús-vér gyerekek. Biztos vagyok abban, hogy ezt a két új könyvecskét minden elaludni nem tudó, minden unatkozó, minden tócsában cuppogni szerető, minden kaladvágyó gyerek és felolvasó szülő nagyon fogja szeretni.