TOP 50 - KÖNYVFESZTIVÁL - GYERMEKKÖNYVNAPOK |
|
2019.04.29. 22:50 |
|
|
OLVASÓTEREM |
|
2017.08.31. 09:58 |
|
Mesék kisiskolásoknak
|
Könyvrészletek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
"Egyszer volt, hol nem volt..." |
olasz népmese |
2018.10.15. 02:39 |
Egyszer volt, hol nem volt egy parasztember, annak volt három fia, de földi java nem volt egyéb, csak egy szamara, a szamáron nyereg és heveder. Amikor a paraszt érezte, hogy elérkezett életének utolsó napja, maga köré gyűjtötte fiait, és így szólt:
- Legidősebb fiamra hagyom a szamarat, a középsőre a nyerget, legkisebb fiamra pedig a hevedert - így szólott és meghalt.
A legidősebb fiú nem tudta, mihez kezdjen a szamárral, fogta hát, jól átkarolta a nyakát, mert a szerszám a két öccsére maradt, és elindult a nagyvilágba, hogy eladja. Ment, mendegélt, míg csak egy nagy városba nem ért.
Csak forgatta a nyakát, nézte a nagy házakat, de fél szemét le nem vette a szamárról. így jutott el egy gazdag kereskedő háza elé. Szép, napos reggel volt, a kereskedő éppen kikönyökölt háza ablakán. Meglátta a parasztlegényt a szamárral, és odakiáltott neki:
|
|
TARTALOM (1) |
|
2018.03.02. 21:16 |
|
|
TARTALOM (2) |
|
2020.01.13. 02:48 |
|
|
TARTALOM (3) |
|
2018.09.25. 13:06 |
|
|
TARTALOM (4) |
|
2018.03.02. 21:17 |
|
|
TARTALOM (5) |
|
2018.03.02. 21:17 |
|
|
TARTALOM (6) |
|
2018.03.02. 21:18 |
|
|
TARTALOM (7) |
|
2020.01.02. 22:29 |
|
|
TARTALOM (8) |
|
2018.10.11. 02:30 |
|
|
A béka, a kolbász és az egér |
|
2018.09.25. 11:51 |
 Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy béka. A béka összetalálkozott az egérrel és a kolbásszal. Hárman kezdtek beszélgetni, s elhatározták, hogy ők örökös barátok lesznek.
Az egeret betették sepregetőnek, a békát beszerzőnek és a kolbászt szakácsnak. Így mentek a dolgok egy hónapig. A béka beszerzett, mert ő jól tudott ugrani, hamar tudott menni, jönni, az egér kisepregette a szobát, s hozott be fát meg vizet, a kolbász meg szakácskodott.
Hát olyan jó ételeket csinált a kolbász, hogy örökké csak nyalogatták a szájukat. Akármennyit ettek, nem tudtak jóllakni, mer nagyon jó volt az étel. Mikor letelt a hónap, azt mondja a kolbász:
- Na, hát a dolog az rendre jár, melyiketek lesz a szakács?
- Hát legyen a béka.
|
|
A béka-királykisasszony |
francia népmese |
2018.10.15. 01:42 |
 Mikor volt, mikor nem volt - volt valamikor a föld kellős közepében egy cserfa, olyan magas, hogy a teteje az eget verte. Ennek a fának a legfelső ágán ült egy ősz öregember; akinek a szakálla a földet verte. Ez mondta nekem ezt a mesét, hallgassátok meg.
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király, s annak három szép dali fia. Azt mondja egyszer a király a fiainak:
- No, édes fiaim, ti már meg is házasodhatnátok, mind a hárman jól kinőttetek az isten markából.
- Hiszen mi meg is házasodnánk - mondták a fiúk -, de hol találjunk hozzánk illőt?
- Ezen én is sokat gondolkoztam - mondta a király -, mert sem keletre, sem nyugatra, sem északra, sem délre, ahány ország vagyon, egyben sincs olyan királykisasszony, aki hozzátok illő volna.
Gondolja a király, összehívatja a tanácsosait, hátha azok kitalálnak valamit. Mindjárt összehívatja, ahány bölcs ember van az országban, összeülnek, tanakodnak ezek, s azt határozzák, hogy a három királyfinak csináltassanak három nyilat s három nyílvesszőt, álljanak ki az udvar közepére, onnét lőjék ki a nyílvesszőket, s amely országnak a földjén leesnek, ki-ki abból az országból vegyen feleséget.
Megcsináltatják a három nyilat s nyílvesszőt, a királyfik ki is lövik hárman háromfelé, aztán elindultak a lövés irányában. A két idősebb fiúnak jó szerencséje volt, mert azoknak hét nap s hét éjjel sem kellett menni, megtalálták a nyílvesszőjüket, az egyik egy, a másik más király udvarában, leányt is találtak szemrevalót, feleségül is vették, nagy lakodalmat is csaptak, s még tán ma is lakodalmaznak, ha meg nem haltak.
|
|
A bíró okos lánya |
|
2018.09.25. 12:14 |
 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király bolond jókedvében azt üzente egy falu bírájának, hogy ami malomkő van a faluban, egytől egyig nyúzassa meg, mert különben így meg úgy.
Hej, uram teremtőm, megijedt a bíró, törte a fejét, hogy lehessen megnyúzni a malomkövet. Majd felvetette a gond, nem volt sem éjjele, sem nappala. Hogy ezt látta a bíró leánya, aki szép is volt, okos is volt, mondta neki:
— Ugyan bizony mit búsul ezen a kicsiségen, édesapám? Üzenje vissza a királynak, hogy megnyúzatja a malomköveket, ha őfelsége előbb vérét veszi a köveknek.
Nosza, ment a válasz a királynak, s bezzeg hogy tetszett az neki erősen.
,,No de — gondolta magában — várj csak, bíró, küldök én neked most olyan parancsot, hogy azt ugyan végre nem hajtod."
|
|
A birsalmafa |
Fellinger Károly gyűjtése |
2018.01.18. 18:08 |
 Hiszitek vagy nem, élt egyszer Hidaskürtön egy szegény legény. Amennyire szegény volt, annyira öntelt is. Fűnek-fának elbeszélte, hogy ő királynak született. Nevettek is rajta a szülei. Így hát nem csoda, ha elment hazulról, világot próbálni.
Hét nap, hét éjjel mendegélt, s úgy elfáradt, hogy ledőlt megpihenni egy birsalmafa alá. Hát azon a fán csak egyetlen gyümölcs virított. Az öntelt legény fáradt volt ugyan, mégis fölkelt, és leszakajtotta.
Egek ura! A birsalma kiugrott a kezéből, és gurulni kezdett. Hej, rögtön megfeledkezett a legényke a fáradtságról, szaladt a birsalma után. Gurult, gurult a birsalma. Mire utolérte volna a legény, a birsalmát fölkapta egy öregasszony, aki a kulipintyója előtt álldogált.
|
|
A bölcs pásztorfiú |
|
2018.09.25. 13:57 |
 Volt egyszer egy pásztorfiú, az minden kérdésre olyan okosan meg tudott felelni, hogy messze földön híre járt a bölcsességének.
Fülébe jutott a dolog a királynak is, de az egy szót sem hitt az egészből.
- Ostoba mendemonda, semmi más - jelentette ki, valahányszor a pásztorfiú bölcsességét emlegették előtte.
Hanem az udvarbéliek addig unszolták, míg a végén engedett a kérésüknek, és maga elé hívatta a fiút.
|
|
|
A boldog család |
|
2017.04.24. 17:21 |
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A férj és feleség soha nem bántotta egymást, még csak hangos szó sem esett köztük. Nagyon szerették egymást.
Az ördögnek nem tetszett a család boldogsága. Mindig ott settenkedett a férfi és az asszony körül, leste: mikor viheti valamelyiket kísértésbe. Hiábavaló volt azonban az ördög minden mesterkedése, nem tántorodott meg sem az asszony, sem a férfi.
Élt a faluban egy vén boszorkány. Egyszer elhatározta az ördög, hogy szövetkezik a boszorkánnyal, hátha neki sikerül megrontani a család boldogságát.
|
|
A boldog ember inge |
|
2017.04.24. 17:44 |
 Egyszer volt, nem is nagyon régen, nem is a világvégén, hanem itt, ebben a mi görbe országunkban, volt egy király, de nem akármilyen király ám, hanem jóságos is, igazságos is.
Aztán ez a király egyszer igen megbetegedett. Nagy bánat emésztette. Az lehetett a baja, hogy mindenhonnan csak panaszt hallott: nem elég fehér a kenyér az uraknak, nem elég puha az ágy a katonáknak, nem terem eleget a föld a parasztoknak.
Gondolta, útra kél, elindul, s addig megy, amíg meg nem gyógyul. De a felesége azt mondta neki, hogy addig ő bizony el nem engedi, amíg meg nem hallgatják, mit mond a mindentudó bölcs öregasszony a király bajáról.
Azt mondja a király:
|
|
A bolond falu |
|
2017.04.24. 18:53 |
Silda községben járt nagyapámnak a nagyapja, ő mesélte, hogy ott olyan buta a bíró - de az egész falu népe is -, hogy ember olyat még nem látott.
Egy asszony ment a bíróhoz.
- Jaj, bíró úr, lakodalom lenne nálunk, de egy csepp sót sem lehet kapni mostanában, mit csináljunk?
- Édes lányom, vesd el a maradék kis sótokat, majd megszaporodik az, csak jó trágyás földbe vesd!
Úgy is csináltak. A legkövérebb földet fölásták, elgereblyézték, belevetették a csepp sót. Telt-múlt az idő, megázott a föld. Kelt is ott rengeteg árvacsalán. Nyalogatták az emberek, asszonyok, kóstolgatták.
|
|
A bugyuta ember |
|
2018.09.25. 12:41 |
|
Élt egyszer egy bugyuta ember. Ez olyan ember volt, hogy amit mondtak neki, mindent elhitt; amit rábíztak, mindent elfelejtett.
 Egy napon megházasodott. Éltek nagy boldogságban. Boldogságuk talán még most is tartana, ha a búzájuk el nem fogyott volna.
Azt mondja neki a felesége:
– Menj el a vásárba, nincsen lisztünk, vegyél egy véka búzát! Utána őröltesd meg, hogy kenyeret süthessünk!
Ment a buta ember, de mindig azt hajtogatta, hogy el ne felejtse:
– Egy véka búza, egy véka búza.
Találkozik a szántóvetővel, aki rámordult:
– Hogy mondhatsz olyat, hogy egy véka búza?! Három véka van az én földembe vetve. És máskülönben is így kell köszönni egy szántóvető embernek?
– Hát hogy köszönjek?
– Úgy, hogy az Isten áldja meg a munkájukat!
– No, jó, majd máskor úgy csinálom.
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
