Dani története az ébrenlét-álomlét határán játszódó, éjszakai holdparipákon repüléssel, családi manóval, beszélő kutyával, akadályként megjelenő erdei szörnyekkel, tündérekkel önmagában élvezhető lenne. Csakhogy a mesei vázra Lázár Ervin írásvilágával határozott motivikus rokonságot mutató, szentimentális, erősen didaktikus szövegtest épült. Dani a mai gyerekek nyelvét beszéli, nem sokat finomkodik, s bár az általa használt szleng az események előrehaladtával értelemszerűen kopik, mégis némileg ellenpontozza az elbeszélő folyamatos finomkodását és modoros didakticizmusát. A leírásokban csúcsosodó érzelgősség (Daninak „vézna kis teste", „keskeny kis arca" van, „kis szívét ennyire fiatalon elhagyta a reménység"; megtalált otthona „szegényes szobácska, kopottacska") mindvégig meghatározza a szöveget. Jelen van a belső és külső monológokban, az exkla­má­ciók­ban („Hát ti is közöttünk éltek, velünk vagytok mindig, szépséges árnyalakok, gyönyörű mesefigurák?"), a párbeszédek felépítésében, az allegorizált szörnyek figuráiban, a lelki vezetőként megjelenő Holdherceg szentenciáiban („A világ lent is szép, csak onnan ezt a sok szépséget nehezebb meglátni"). Az események tetőpontja és a megoldás pedig - bár A kis herceg emlegetésével és fő tanításának beidézésével elő van készítve - megdöbbentően kínos: a jóságos Családkötöző Tündérhez igyekezve Daninak a szörnyek elveszik a hangját, hallását, látását, és így a néma, süket és vak gyerek nem ismeri fel a tündért, mikor végre megtalálja. Helyette „üvegként csengő, gyönge hangon" szó szerint a szíve szólal meg, és adja elő Dani kívánságát. A tündér válasza pedig következetesen „bájosan bájos". Dani intézetis mivolta mintegy mesei hiányként aposztrofálva végül is megszűnik - mesei konstrukcióban gyengül ugyan a valóságvonatkozás ereje, de a kötelezően bekövetkező örömteli végkifejlet meg is oldja az aktuális problémát. Nem ifjúsági könyv, hanem egy varázsos történet főszereplőjeként a fogyatékkal élő valódi hőssé avanzsálhat (akár pozitív előjelűvé változtatva másságát), de sorsa könnyedebbé is válik ezzel egyidejűleg, hiszen a referenciasík eltűnésével az tét nélküli lesz - így szerepeltetése nehezen motiválható, hacsak az esetleges próbatételek közben nem éppen ő maga fordítja át erénnyé saját hiányait. De itt még erről sincsen szó. Lovász Andrea Forrás: Élet és Irodalom