A mesében tehát van egy világszép lány, gonosz mostoha, és szerepel benne Baba Jaga, a boszorkány. A sötétség és a fény mellett ott a segítő is. Ki ő? Miben segít? Hogyan kell szolgálni Baba Jagát? Meddig kell ott maradni nála? Merre visz, mit mond, mit taníthat ma nekünk ez a mese?   Vasziliszának a lehető legsötétebb mélységbe kell mennie ahhoz, hogy fényt vihessen haza. Teljesen egyedül van, csak a kis bábu segíti, akit ő táplál, mintegy „ébren tartja az intuitív készségeit”. Az intuíció, mint belső erőforrás, átsegíti a lányt a nehéz próbatételeken, így képes túlélni és fejlődni: legyőzve félelmét fényhez jutni.   Clarissa Pinkola-Estés lényegében abban látja a nő útját, hogy nem szakadhat el ősvalójától, természeti lényétől, előbb-utóbb vissza kell térnie a természethez. Hallgatnia kell intuíciójára, szeretnie a testét, élni a testében. Erre, illetve ezen küzdelmes út egy részének bemutatásának példája a Világszép Vaszilisza története, aki az édesanyjától kapott bábu segítségével tudja túlélni mostoha-anyja és mostoha-nővérei kínzásait, a sötét erdőben bolyongást, a Baba-Jagával való találkozást. Egész életében mindig a bábura hallgat – „kicsi énként” a mindannyiunkban suttogó (esetleg kiabáló) intuíciót jelképezi ez a kapcsolat.   Hallgassunk belső megérzésünkre, mint ahogy Világszép Vaszilisza hallgat az édesanyjától kapott bábujára. (Boldizsár Ildikó)