Barbara családja Nagyváradról települt át Székesfehérvárra, ő itt járt általános iskolába, majd a Tóparti gimnáziumban kerámia szakosként. Az utolsó esztendőben érezte már, hogy a kézzel alakított matéria helyett egy síkművészet, a grafika lesz az ő terepe és igazi útja. A MOME-ra második próbálkozásra veszik fel, tervezőgrafikusként végez 2012-ben. Jelenleg Pákozdon él és alkot, akár napi 15 órán ketesztül is. Jelenleg is ilyen időszakot él meg, ugyanis alig három hetük van befejezni az íróval, Nyulász Péterrel közös munkájukat, a szerző Helka című ifjúsági regényének folytatását. E kötetben a népszerű író az első regényben már megkezdett Balaton-legendákat szövi tovább, új szereplőkkel és még több, a kiránduló családok által bejárható rejtélyes honi helyszínnel. – Nagyon szeretem ezt a munkát, a regény teljesen levett a lábamról – meséli Barbara, aki maga is jegyez egy könyvet íróként, diplomamunkaként ugyanis a nagymamájáról és önmagáról készített el egy könyvecskét. Az illusztrációkhoz egy zeneszerző barát írt muzsikát – sajnos az imádott, ihletet adó nagymama a könyv megszületését már nem érhette meg. Egy másik projekt, amely nagyon közel áll Barbihoz, az itthon széles körben ismert Ringató-foglalkozásokhoz megjelent kötetek egyikének illusztrálása. A 60 megzenésített vers egyharmadát látta el egyedi hangulatú rajzaival. Első tulajdonképpen önálló kötetét május elején veheti kézbe az olvasóközönség, s mondogathatja versikéit, nézegetheti rajzait, hallgathatja a mellékelt cédélemezt. A zene amúgy is mindig közel állt Barbarához: 12 évig tanult fuvolázni a fehérvári Hermann László Zeneiskolában, apukája a nagyváradi színházban dolgozott, énekelt, gitározott, édesanyja pedig szintén grafikusnak tanult, az egyik nagypapa festőművész, s a nagymama is muzikális családtag volt. A fiatal lány egyéni képi világában egyértelmű szükséglet az őszinteség és az önkifejezés. Ugyanakkor maximalista, mint mondja, akár a leadás előtt két nappal is képes összetépni egy rajzot, ha nem tetszik. A ceruza és a papír az ő terepe, de mivel több alkalmazott jellegű grafikai munkája van, a számítógép legalább ennyire napi eszköze. – Nagyon fontos számomra, hogy mindig, a munkámban is gyermeki szemmel tudjam nézni a világot – teszi hozzá Barbi, aztán szalad, mert már várják a papíron hagyott vonalszereplői...

Forrás: feol.hu