Másrészt kiemelkedő színvonalú példája a kortárs finn ifjúsági irodalom azon előtérben lévő, realista jellegű irányvonalának, amely nem menedékül szolgáló álomvilágot kínál olvasói számára a valóság elől, hanem korunk társadalmát és annak problémáit tükrözi, a fiatalok tényleges életét és a nehézségeket, melyekkel szembe kell nézniük.   "Isten kiválasztott engem. Átvitt a tűzön, és mosolyogva elvezetett a víz partjára. Nem tudom, miért, nem is akarom tudni. Az én életem most itt van, a szívem tele tüzes hegekkel, mégsem tanultam semmit. Csak annyit, hogy az embernek leginkább önmagától kell félnie, mert senki nem okozhat neked olyan fájdalmat, mint te magad. Hogy az embernek csak egy kicsit jobban és egy kicsit kevésbé kell szeretnie önmagát ahhoz, hogy élhessen." "Adjatok nekem óceánt.Hidegkéket. Ahová elsüllyeszthetem ezt. Gyilkolok, pusztítok, marcangolok, mint az ezüstös oldalú cápák. Adjatok nekem óceánt,amibe belemerülhetek,a hűvös kékségbe,zöldbe,nehézernyedtségbe. Ahol mindenez nincs. Csak a kékség van,a zöld mozdulatok biztonsága, a gondolatok világos könnyedsége. Mert gyűlölök. Gyűlölök. A tenyerem viszket, vért és erőszakot kiált, fájdalmat, a végső igazságot. Már nem félek senkitől. Mindenki csak egy darab ebből. Végtelen,reménytelen,üres és színtelen. Sápadt.Gyűlölet."