Az állatok összegyűltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármester választottak. 
				
					Róka mondta:  
				
					- Róka legyen! 
				
					Szarvas mondta:  
				
					- Szarvas legyen! 
				
					Őz kiáltott:  
				
					- Őzön a sor! 
				
					Teli faág, teli bokor, madár ült minden ághegyen, s kiáltozták:  
				
					- Madár legyen! 
				
					Addig-addig tanakodtak, a végén majd hajba kaptak, míg egy nyúl szólt:  
				
					- Most az egyszer nyúl legyen a  polgármester! 
				
					Erre elkezdtek kacagni.  
				
					- Nem tud az mást, csak szaladni, az árnyék is megkergeti, úgy megijed, hideg leli, ha ág zörren, rögtön szalad, vagy meglapul a fű alatt. 
				
					Most legyen okos az ember, ki lesz itt a polgármester? 
				
					Szól a bagoly az ághegyen: 
				
					- Az a fontos, hogy okos legyen! Akár bátor, akár gyáva, ész legyen a kobakjában. 
				
					Mind így szóltak: 
				
					- Okos beszéd! Próbáljuk ki, ki-ki eszét... Igen ám, de hogy próbáljuk? 
				
					Máris szólt a bagoly rájuk: 
				
					- Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát! 
				
					Rajta szarvas! Rajta, őzek! Lássuk, ki lesz a legbölcsebb! Ki tud győzni az észtornán? Ki tud kifogni a rókán? 
				
					 Előbb az őz került sorra. 
				
					- Ide figyelj, ravasz róka! Felhők közt lakik az égen, sohasem járt erdőn, réten, mégis ő növeszt fűszálat, zöldbe borít bokrot, ágat... 
				
					Nevet csak ezen a róka. 
				
					-  Ez aztán a nehéz próba! Joban tudom, mint te magad, mi volna más, ha nem a nap! 
				
					Most a szarvas került sorra. 
				
					- Én aztán megfoglak, róka! Nincsen lába, mégis szalad, de mégis egy helyben marad... 
				
					Megint csak így szólt a róka: 
				
					- Ez aztán a nehéáz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más: folyó, patak! 
				
					Most a kis nyúl került sorra. 
				
					- Erre felelj, ha tudsz, róka: ha megfelelsz, most az egyszer te leszel a polgármester! Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül, ha nem repül, nincsen sehol, de mégiscsak van valahol, nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja... 
				
					Töri is fejét a róka, ennek a fele se móka, hiába, no, nincs felelet, mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet! 
				
					Szól a nyuszi:  
				
					- Figyelj, róka! Hogy mi lehet? Mi más volna? Ismeri a nyár s a tél, mi lehetne más: a szél! 
				
					Kis nyúl főzte le a rókát, ő állotta ki a próbát, az erdőben akkor egyszer, nyuszi lett a polgármester. 
				
					Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.  
				
					  
				
					Forrás:  
				
					Zelk Zoltán: A furfangos szaka 
			 |