A kutya meg a nyúl |
|
2016.03.13. 15:55 |
 A világ teremtésekor az állatok nagy barátságban voltak egymással, nem üldözte egyik a mást, mint most. Különösen nagy barátságban volt a kutya a nyúllal.
Történt egyszer, hogy több állat összegyűlt egy erdőben, ott nagy tüzet raktak, a tűz körül játszadoztak, mulatoztak.
Egyik-másik pirítgatta a talpát a tűz melegénél.
|
|
A macska meg az egér |
német mese |
2019.08.19. 12:42 |
Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.
- Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába!
A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:
- Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít.
Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:
- Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.
- Csak menj isten nevében - felelte az egér -, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!
|
|
A malacon nyert királylány |
|
2014.09.19. 13:45 |
 Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon, de még az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény özvegyasszony, és annak egyetlen fia, úgy hívták, hogy János. Szegények voltak, mint a templom egere. Alig volt szűkösen, napról napra, miből éldegéljenek. Szerencsére a fiúnak a keresztanyja egy kissé megélhetősebb volt. A fiú el-ellátogatott hozzá, csak úgy időtöltésből is.
Egy szép tavaszi napon, mikor már mezítláb is előgyeleghetett a keresztanyjához, nagy örömére a fiú egy kocát látott a keresztanyja udvarán, hét gyönyörű malaccal. A kis János űzőbe vette a malackákat, nagyon szerette volna megfogni őket. A keresztanyja nevetve mondta:
- No, fiam, amelyiket megfogod, azt neked is adom! Neveld fel, s tartsd meg a te szerencsédre.Ügyeskedett erre ugyancsak a János. Végre is fogott egyet. Hazavitte a kis malacot azon nyomban.
|
|
A mindent varró tû |
|
2019.11.10. 22:26 |
 Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás-tengeren is túl volt egy falu, amelyikben lakott egy nagyon gonosz ember. Nem mondom, más faluban is lakik gonosz ember, de ez mindnél gonoszabb volt. Volt neki vagy kilenc cselédje, akiket majd megnyúzott a munkával. De hogy, hogy nem, egyszer az egyik elérte, hogy nem nyúzta annyira, mint a többit. Annak adott egy kis máléföldet is. Hej, de irigyelték ezt a többiek! Kitalálták, hogy beárulják a gazdának. El is mentek hozzá, aztán azt mondták neki:
- Hej, gazduram, ez az ember olyan tût tud hozni, amelyik magától mindent megvarr.
A gazda talán nem is törõdött volna a beszéddel, de meghallotta a felesége. Az meg unta már a zsákfoltozást, merthogy sok volt a búza, hát sok zsák kellett. Így aztán addig-addig ösztökélte, hergelte az urát, míg az egy nap maga elébe hívatta a szegény embert.
- Hallod-e, te szegény ember, azt mondják, te olyan tût tudsz hozni, amelyik mindent megvarr. Ha ezt el nem hozod három nap alatt, rossz dolgod lesz!
- No, szegény fejem! A tût honnan vegyem? - búsulj el a szegény ember.
|
|
A mindentlátó királylány |
|
2018.10.08. 01:01 |
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, ennek a királynak meg egy olyan lánya volt, aki mindent meglátott az egész világon. Senki se tudott előle úgy elbújni, hogy meg ne látta volna.
Egyszer ez a király azt hirdette ki az egész országban, hogy aki az ő lánya elől úgy elbújik, hogy rá nem akad, annak odaadja fele királyságát s gyönyörű szép leányát. Akit a lány mégis megtalál, azt karóba húzatja.
Uccu lelkem! Sokan próbálkoztak ezt megtenni! De hát mindhiába, senki se tudott elbújni a királykisasszony szeme elől. Cifrábbnál cifrább királyfiak készültek, elbújtak a világ minden részébe, de ezek is csak úgy jártak, mint a többiek, a királylány mindjárt meglátta őket. Már a földieknek minden teremtése elrémült a próbától, senki se mert többé előállni.
Hát egyszer egy kondáslegény eszébe veszi, hogy biz ő mégis megteszi, ezért azt mondja az anyjának:
|
|
A molnár fia meg a vízitündér (1) |
|
2020.01.14. 02:30 |
Volt egyszer egy vízimolnár. Nagygazda volt. Ökre, vagyona, gazdasága rengeteg. Egyre csak gazdagodott, míg egyszer aztán, hogy s miért s miért nem, szerencsétlenség érte. Mindenféle vagyona elfogyott. Megfordult a szerencséje. Mind szegényedett napról napra.
Utoljára nagy adóssága lett. Már a malom nem tudott annyit hajtani, hogy tudja fizetni az adósságot. Nem jutott már semmi a háztartásra. Erősen el volt keseredve. Elkeseredésiben már nem tudott aludni se, éjszaka nem jött álom a szemére. Hát egyszer egy hajnalban gondolta, kimegy a friss levegőre, hátha aztán ha visszamegy, legalább el tud aludni.
Kiment, ott a malom körül járkált le s fel, búsult erősen, amikor egyszer csak hallott valami locsogást a vízben. Hát látta, hogy a vízben úgy hánykolódik a hab. Uram, teremtőm, mit látott! Egy gyönyörűséges szép tündért! Dugta ki a fejét a vízből. S azt mondja neke a tündér: |
|
A molnár fia meg a vízitündér (2) |
|
2020.01.14. 03:05 |
 Visszament az öregasszonyhoz, s elpanaszolta, hogy kijött a férje, a fejét meglátta, de szólni nem szólt semmit, csak bólintgatott. Sírt keservesen.
— Nem baj, ne sírjál édes lányom — montja az öregasszony —, holnap este megint odamégy a tó partjához. Adok neked egy furulyát, s avval nekikezdel furulyázni. Csak arra ügyelj, hogy akkor kezdj el furulyázni, amikor a telihold feljön. Mikor legszebben süt. Akkor csak szépen fújjad a furulyádat.
Avval a menyecske visszament a tó partjára. Vitte a furulyát. Várta, várta, amíg a telihold legszebben süt. Egyszer aztán szépen sütött a telihold, nekifogott a furulyához, fújta a furulyát.
Hát a furulya így szólott:
|
|
A muzsikálni tanuló állatok |
|
2014.09.19. 20:54 |
 Ment hazafelé a favágó az erdőből, nyakában a tarisznya, vállán a fejsze, kezében egy jókora furkósbot.
Szembejött vele a medve:
- Te favágó, nagyon éhes vagyok, megeszlek!
- Ne egyél meg medve koma - kérlelte a favágó -, inkább megtanítlak szépen dudálni.
- Hû, az jó lesz, dudálni már régóta szerettem volna!
|
|
A muzsikáló ezüstkecske |
|
2014.09.19. 19:21 |
|
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. Építtetett az olyan palotát, hogy még a fala is alabástromból volt. Vagyis olyan szép volt az a palota, hogy aki elment mellette, meg nem állhatta, vagy csak nehezen, hogy meg ne nézze, minél közelebbről, s meg ne tapogassa.
A király meg nagyon, de nagyon féltette a palotáját. Éjjel-nappal egy katonával őriztette, hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni.
|
|
A nagyotmondó legény |
|
2016.03.30. 01:15 |
|
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegényember s annak három fia.
Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye.
Meghallja ennek a hírét a szegény ember, s mondja a fiainak:
- Na, fiaim, eredjetek, próbáljatok szerencsét!
Az idősebb meg a középső fiú azt mondták, hogy ők már csak itthon maradnak, túrják a földet, hanem a legkisebb fiú kétszer se mondatta magának, indult a király városába.
|
|
A Nap és a Hold |
cigány mese |
2019.08.19. 16:36 |
 Valamikor régen nem volt Nap és nem volt Hold. Le voltak láncolva a világ túlsó végén, sárkányok között és óriások között. És nem engedték szabadon sem a Napot, sem a Holdat.
Élt akkor két ember. Ebben a két emberben igen nagy erő lakozott, azt tartották róluk, ők a földkerekség legbátrabb és legerősebb emberei, akik nem rettennek meg semmitől. Ők tudták csak, hol van leláncolva a Nap és a Hold, és el is indultak a kiszabadításukra. Mentek, mendegéltek, vándoroltak hat teljes hónapig sárkányok földjén keresztül, óriások földjén keresztül.
És elérkeztek a Naphoz és a Holdhoz. Harcba léptek a fenevad sárkányállatokkal és a rettenetes óriásokkal, akik láncok között tartották a Napot és a Holdat, megverekedtek vélük, és győzelmet vettek rajtuk.
|
|
A nyelves királykisasszony |
Arany László meséje |
2018.10.07. 00:24 |
 Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szépleánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsult ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy a többi király- és hercegkisasszonyok soha egy rossz szót, egy káromkodást ki nem eresztenek a szájukon, az ő leányától meg mást se lehet hallani soha. Ezenkívül az is bántotta, ha elgondolta, hogy hogy tegyen ő ezzel valami becsületes embert szerencsétlenné, hogy aki elveszi, csak keserűség lesz az élete. Utoljára gondolt egyet.
– No leányom - mondta a leányának -, kihirdettetem az országban, hogy aki téged le tud nyelvelni, annak adlak feleségül.
|
|
A nyulacska harangocskája |
|
2016.01.21. 21:34 |
|
 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.
Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát.
Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét.
|
|
A PRÜCSÖK KRAJCÁRKÁJA |
|
2016.03.13. 15:52 |
 Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni.
Ment, mendegélt a kis prücsök, hegyeken-völgyeken átal, erdőkön-mezőkön keresztül, s egyszer csak megáll, néz, néz, csudálkozik: valami fényeskét látott a földön.
- Ugyan mi lehet ez a fényeske? - kérdezi magában.
Jobban megnézi, fel is veszi, tél-túl megvizsgálja, s nagyot kiált a kis prücsök:
- Hiszen ez krajcárka!
Azám, csakugyan krajcárka volt.
|
|
A rátóti csikótojás |
|
2014.09.19. 23:17 |
 Hol volt, hol nem, volt az országban egy Rátót nevű község. Ebben a Rátótban a csősz egyszer a mezőn egy hatalmas úritököt talált.
- Tyű, fékomadta-teremtette - csodálkozott -, nahát ez már megint mi? - Mert hosszú, főzni való tököt már látott, de ilyen sütnivalót még soha.
Fölvette, megtapogatta, megszagolta. De a maga fejétől csak nem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára. Ott éppen együtt volt a kupaktanács. A csősz letette a tököt az asztalra. A derék elöljárók is elszörnyülködtek. Csak nézték, hol a tököt, hol egymást.
Azt mondja a legöregebb, a legokosabb:
|
|
A répa |
orosz népmese |
2014.09.19. 20:23 |
  Orosz népmese
Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza. Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába.
Hívta az apóka az anyókát.
|
|
A rest többet fárad |
|
2016.03.30. 02:30 |
 Elmesélem, hogy miért nem érdemes lustának lenni.
Krisztus urunk egyszer, amint éppen egy város felé mendegélt Péterrel, egy krajcárt talált az úton. Szólt Péternek:
- Vedd föl azt a krajcárt, Péter! Még hasznát vehetjük.
- Nem veszem én - mondotta Péter.
- Vedd föl, Péter!
- Minek, Uram? Nem érdemes lehajolni egy krajcárért!
Hát jól van.
Krisztus urunk nem szólt többet, hanem lehajolt, s fölvette a krajcárt.
|
|
A rózsabokor sárkánya |
spanyol népmese |
2018.10.15. 03:16 |
 Élt egyszer egy király, volt neki három lánya.
Egy nap hosszú útra indult a király, egy távoli városba, s mielőtt útnak indult volna, megkérdezte a lányait, hogy mit kívánnak, milyen ajándékot hozzon nekik.
A legidősebb egy szép ruhát kért az apjától, a középső egy díszes köpenyt - s a legkisebb egy szál piros rózsát.
A király megígérte, hogy eleget tesz a kérésüknek, s útra kerekedett. Három napot töltött a távoli városban, s mikor eljött az utolsó nap, megvásárolta a ruhát, a köpenyt - csak éppen piros rózsát nem talált sehol, bárhogy kutatott is utána.
Szomorú volt nagyon, hogy épp a legkisebb lányának okoz majd csalódást - de nem volt mit tegyen: virág nélkül indult haza.
Hanem ahogy közeledett a palotájához, a fele út táján váratlanul egy kert aljába ért - s ez a kert tele volt rózsabokorral, és valamennyi bokor piros rózsát nyitott!
|
|
A rózsát nevető királykisasszony |
|
2018.10.01. 02:32 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, s annak egy csudaszép leánya. Ha ez a királykisasszony nevetett, rózsák hulltak a szájából, s ha lehúzta a cipellőjét, s mezítláb ment az úton, minden lépésére egy csengő arany termett. Nem is volt olyan gazdag király az egész világon, mint ennek a királykisasszonynak az apja, s nem volt ebben az országban szegény ember, mert ha a királykisasszony szegényt látott, mindjárt lehúzta a cipellőjét, s csak úgy perdült lába nyomán az arany.
Nagy híre volt a királykisasszonynak kerek e világon, jöttek is mindenünnét királyfiak, hercegek, akik a kezéért esekedtek, hanem a királykisasszonynak sem ez nem tetszett, sem az nem tetszett, egynek sem adta a kezét. Még csak egy királyfi nem fordult meg az udvarán: a szomszéd ország királyának a fia, de ez nem tudott eljönni, mert amikor éppen indulóban volt, ellenség tört az országba, s csatába kellett, hogy menjen.
Elment a királyfi a csatába, de a királyné s az udvarmesterné megegyezett, hogy amíg a királyfi odalesz a háborúban, megkéretik a királykisasszony kezét, s mire a királyfi visszatér, el is hozzák. Szépen megfestették a királyfi képét, az udvarmesterné elvitte a rózsát nevető királykisasszonynak, s annak úgy megtetszett a királyfi képe után, hogy egy szóval sem ellenkezett.
|
|
A soknevű királyfi |
|
2019.08.19. 11:19 |
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egy királyfi. Szép, ügyibevaló legény volt ez a királyfi, megakadt a szem rajta, az is volt, amit a tejbe aprítson (meghiszem azt, hogy volt!), de mikor miért, miért ne, a jó Isten tudja, én nem, a szomszéd ország királya nem adta neki a leányát, pedig az úgy láttam, mint ma, igaz hajlandóságot mutatott a királyfihoz.
Hej, megszégyelli magát a királyfi erősen, nem is mert hazamenni az ő országába, ott maradt a királykisasszony országában, szállást vett a város végén egy vendégfogadóban, s onnét négy álló hétig ki sem mozdult. Gondolkozott éjjel-nappal, törte a fejét, mit csináljon: szerette volna visszafizetni a királynak a csúfságot. Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, felöltözött borbélylegénynek, s ment egyenest a király palotája elé. Be akar menni az első kapun, de a kapus megállítja:
- Hé, atyafi, megállj! Hogy hívnak?!
- Engem Pálinkának - felelt a királyfi.
- Ej, ilyen-olyan, adta, eltakarodj innét! - mordult rá a kapus.
Elódalog a királyfi, megy a második kapuhoz, de ott is megállítja a kapus:
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Elmesélem, hogy miért nem érdemes lustának lenni.
