Levandra   Kedves kis történet ez, életre való vidám kislány ez a Jeanette. Elköveti a maga kis hibáit, egészséges lázadás jellemzi személyiségét, lassan nyíló kis virág, aki nehezen találja meg a helyét a társadalomban. Szerettem Vilma nénit is, bár a visszafogott érzelmei sok fájó emléket tépett fel, nagyon ismerős volt, éppen ezért jól el lett találva a karaktere. Az ötvenes évek szupervumenje, aki a gyárból hazaérkezve, már tömött bevásárló szatyrokkal arcán széles mosollyal esik be a konyhába, térül-fordul és minden egyes nap megfőzi a másnapi ebédet, aztán uzsonna frissen főzött kávéval, kiflivel. Néha még sütni is nekiáll a szorgos hétköznapok végtelenjében. A jólétet tükrözve a hűtőben mindig van hozzávaló, sosem kell lemenni a boltba semmiért, még akkor is van mit az asztalra tenni, ha váratlan vendégek esnek be az ajtón. Társasági életet él, kikérdezi a gyereket, mi volt az iskolában, majd még tanul is az este folyamán, hogy építse a szocializmust, hajnalban pedig irány a munka. Mindeközben Franciországban tenyeres-talpas ostoba, szakadt ruházatú asszonyok, az életből kiábrándulva tengődnek, a gyerekek éheznek, a kórházak botrányos állapotban, és szegény munkások nincstelenek a tőkés kizsákmányolás áldozataként szerepelnek, mint éles ellentét...