|
Grimm-mesék és az Ödipusz-komplexus
A legújabb kutatások eredményei szerint az, hogy hogyan tud boldogulni az ember az életben, leginkább a személy érzelmi intelligenciájától függ. Az érzelmi intelligencia megszerzésének alapvető feltétele, hogy a gyermek érzelmi biztonságban nőjön fel. Érzelmi biztonságot pedig csak a megfelelő emberi kapcsolatok nyújthatnak.
 A mesék között igen különleges helyet foglalnak el a Grimm testvérek által gyűjtött és lejegyzett népmesék.
Vajon milyen hétköznapi problémák vannak jelen a Grimm mesék mélyebb rétegeiben?
Az egyik ilyen az un. Ödipusz-komplexus problémája, ami a 3-5 éves gyermekek sajátossága: a gyermek szoros kötődést mutat ellenkező nemű szülőjéhez, viszont a vele azonos nemű szülővel kapcsolatos érzelmei ambivalensek; szereti őt, felnéz rá, ugyanakkor „gyűlöli”, mert miatta nem birtokolhatja korlátlanul az ellentétes nemű szülőt.
A gyermek gyakran nem is tudja felfogni e cselekvés okát; ő csak azt veszi észre, hogy szeretett anyja hirtelen fenyegető óriássá változik.
|
Ez a mesében - pl.” Hófehérkében - úgy oldódik fel, hogy az anya helyett megjelenik a gonosz mostoha, csupa elítélendő, rossz tulajdonsággal. És egy ilyen mostohára már szabad haragudni… Így az anya megmarad annak, ami eredetileg volt: szeretetreméltó, kedves, megértő lénynek, akit csak szeretni lehet.
A szülőkkel való kapcsolat problémájára bukkanhatunk a „Jancsi és Juliska” című mese elemzése során. Ahogyan Jancsi és Juliska, úgy minden gyermek fél a magára maradástól, attól, hogy szülei elhagyják. De az is tény, előbb vagy utóbb a gyermekek felnőnek, és meg kell találniuk az életben való boldogulás eszközeit.
A mesék segítenek a gyermeki düh, agresszió feldolgozásában, és megpróbálnak megoldást sugalmazni erre a problémára is. (Boldizsár Ildikó)
Grimm-mesék kritikái>
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
