– Hallod-e, te ponty! Az én feleségem azt üzeni, hogy a tenger partján teremts egy szép kis házat! Kisvártatva felbukkan a ponty, és megszólal: – Eredj haza, jó ember! Úgy van, amint kívántad! Hát ahogy hazaér, gyönyörű szép házuk lett. A felesége ott sürgött-forgott, egy ideig nagyon boldog volt. De csak megint azt mondja: – Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, mondd meg neki, hogy a házat meguntam, adjon most egy kastélyt, és hogy grófok lehessünk! Ismét elment az ember a tenger szélére. Azt kiáltja: – Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem! Felbukkan a hal, azt kérdi: – Hát mit akar a feleséged? – Kastélyt akar, meg, hogy grófok legyünk! – Eredj haza, úgy van, amint kívánta! Hát ahogy hazaért, látta a gyönyörű szép kastélyt, és a felesége mint grófnő kényeskedett egyik szobából a másikba. – Most már csak meg vagy elégedve? – kérdi a halász. A felesége nagyon boldog volt. Másnap reggel, alighogy felébrednek, azt mondja az asszony: – Hallod-e? Eredj ahhoz a pontyhoz, és mondd neki, hogy királyné szeretnék lenni, és palotában lakni. A szegény halászember, mit volt neki mit tenni, ismét elballagott szomorúan a víz szélére. Azt kiáltja: – Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem. Előjön a hal, és kérdi: – Hát most mit akar a te feleséged? – Királyné szeretne lenni, palotában lakni! – Eredj haza! Úgy van, amint kívánta! Hazaér a szegény ember, s a gyönyörű palota, a sok fényes katona majd elvette szeme világát. Mind vigyázzba vágták magukat a szegény halász előtt, mikor elhaladt előttük. Mikor végre bejutott a hosszú lépcsőn, sok szobán keresztül, kérdi a feleségét: – No, asszony, meg vagy-e már elégedve a sorsoddal? – Meg – feleli az asszony boldogan. Alighogy megvirradt másnap, azt mondja az asszony: – Hallod-e, eredj vissza ahhoz a pontyhoz, és mondd meg neki, hogy most már császárné szeretnék lenni, és olyan palotát, várakat akarok, amilyenek a világon nincsenek. Addig erősködött, hogy vissza kellett mennie a szegény halásznak a víz szélére. Mondja nagy szomorúan: – Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy feleségem mindig pöröl vélem. Zavaros lett a tenger, hullámzott, és csak sokára jött elé a ponty mérgesen: – Hát mit akar a te feleséged? – Most meg császárné szeretne lenni, és olyan palotát és várakat kíván, amilyenek a világon nincsenek. – Igaz, hogy ezért sem dolgozott – mondja a ponty – , nem is érdemli, de menj haza, úgy van, ahogy kívánta! Hazament a szegény ember. Alig tért magához a nagy ámulattól, olyan fényes paloták, várak és udvari népség volt mindenütt. – Most már csak meg vagy elégedve, mert én többet nem megyek vissza a pontyhoz! Az asszony boldognak is látszott. De másnapra kelve azt mondja az urának: – Eredj vissza a pontyhoz, és mondd neki, hogy én a világ úrnője szeretnék lenni! Azt akarom, hogy leboruljanak az emberek előttem. A birodalmam a világ egyik végétől a másikig érjen! Hiába tiltakozott a szegény halász, csak vissza kellett mennie. Mondja nagy szomorúan: – Hallod-e, te ponty! Az a ringy-rongy, az én feleségem, mindig pöröl vélem. Ott kellett állnia nagyon sokáig. A tenger haragos lett, hányta a habot, tajtékzott, és úgy hullámzott, mint még soha. Egy helyen zavaros lett a víz, és nagyon-nagyon sokára felbukott a hal. – Mit akar a te feleséged? – A világ úrnője akar lenni, és hogy a világon mindenki a lába elé boruljon. – Jól van – mondja a hal – , ha azt hiszi, hogy munka nélkül élhet és másokon uralkodhat, hát legyetek ismét halászok. Úgy is lett. Ott találta a szegény halász a kis halászkunyhóját, és benne a feleségét. Ettől kezdve szorgalmas és ügyes asszony lett. Még talán máig is élnek, ha meg nem haltak.