Szekeres Niki   Egy igazi képekre fűzött regényt tarthat kezében az olvasó, ha belevág ebbe a nem mindennapi könyvbe. Lebilincselő olvasmány, kis hiányérzettel, de annál több kalanddal a világ legkülönösebb bugyraiból. Végre egy könyv megfelelő marketinggel, tökéletes külsővel és naprakész magyarországi megjelenéssel. Jacob, a fiatal főhős életének legbonyolultabb helyzete csapja arcul az olvasót már az első lapokon. Nagyapja, aki igen fura szerzet, minden előjel nélkül borzalmas halált hal. Egyedül unokája érzi, hogy a gyerekkorában tőle hallott misztikus történeteknek – amelyeket a racionális világ adta törvényekhez hűen igyekezett nem elhinni és meg nem történtként kezelni – köze van a szörnyű eseményhez. Miután pszichológushoz jár és megpróbál nem gondolni nagyapja történeteire, valami érthetetlen, belső nyomásnak engedve mégis az elfeledett, legendaszerű események és elvarratlan szálak nyomába ered.   Jacob Wales-be utazik édesapjával, hogy kideríthesse, valóban léteztek-e a szörnyek, amikről nagyapja mesélt, illetve hogy megkeresse azt a különös gyerekekkel teli árvaházat, ahová nagyapja Lengyelországból érkezett, és ahol kiderült, hogy ő maga is különleges gyermek. Itt kezdődik a regény igazán akciódús és eközben spirituális része, ami a felszín alatt rengeteg összetett réteget mutat meg. Jacob nagyapja amellett, hogy a szellemvilággal szoros kapcsolatban állt, abban is különleges volt, hogy a II. világháború során túlélte a zsidóüldözést. Családja elpusztult, míg őt  Angliába menekítették. Jacob igazi elszenvedője, valódi harmadik generációs túl- és megélője lesz a sérüléseknek.   Ez a tény plasztikusan jelenik meg a regényben, ő az, aki érti és érzi nagyapját, s mindezt önreflexíven, a mai kor szkepszisével és önironizált, körültekintő hozzáállásával tár elénk. Talán az egyetlen gond, hogy a szöveg nem tud felemelkedni a kitűzött célhoz. A fényképek által meghatározott szöveg (amelyeket Jacob nagyapjánál talált, és ezek alapján indul el nyomozása, illetve önmaga megismeréséhez és felvállalásához is elvezető útja) túlzottan magányossá és gondozatlanná válik. Ahogyan Jacob követi nagyapját a szellemvilágba, és megtalálja Vándorsólyom kisasszonyt, a jóságos boszorkányra emlékeztető nevelőnőt, és furcsa képességekkel bíró különleges árváit, azzal párhuzamosan egy idő után úgy érezzük, hogy az akció átveszi mindennek a helyét, és olyan iramba, diktálásba kezd, ami a szöveg rovására megy.   A fényképek – leginkább a gótikus regényekhez állnak közel és zseniális élményt nyújtanak – kiveszik az író kezéből az irányítást, és a vizuális effektek egy egyszerű, sablonos véghez vezetnek. Visszás érzéseket kelt a regény, hiszen az időtlenség, a tudatalatti és a párhuzamos világok megkapargatása roppant izgalmas, összetett és újszerű, de sajnos ehhez a színvonalhoz a szöveg nem nő fel. A fotók gerjesztette fantasztikus univerzum bizarr volta magasan fölötte áll az irodalmi megformálásnak. Mégis, aki kalandra és merész utazásra vágyik a másvilágok között, annak különös utazásban lesz része.