Anyája, Mamusz, kardfog, meg Pött – új történet a kőkorból!
Az Ez Pött (az őskölök) (Betűtészta, 2016) című könyv különleges olvasmányélményt ígér. Egyszerű nyelvezetű, mégis játékosan többértelmű. Elbeszélője szűkszavú, de sok mindent elmond a „legősibb” érzésekről – a szeretetről és a barátságról. Egy ősrégi családról szól, ám mindenképpen mai családoknak. A történet beleférne egyetlen összetett mondatba, ugyanakkor szédítő ívű időutazás is. Gyerekeknek szól, de a felnőtteket is megnevetteti.
Szerzője, az ohiói születésű David Elliott sem mindennapi figura. Úgy tűnhet, a Pött-könyveket a kisujjából rázta ki, többszöri elolvasás után azonban kiderül, mennyire átgondolt történetek ezek. Elliott nem pusztán vicces könyveket ír, hanem „komoly biznisznek” is tartja a humort. Egy költői vénával megáldott meseíró, aki szereti kis formákba sűríteni a mondandóját, ami nemcsak szép eredményt hoz, hanem új, izgalmas jelentéseket is.
A kisgyerek és a mamut (Pött és Mamusz) barátságát elmondó történet ennyiben költészet is, melyet – a már sok gyerek által ismert – DÁNIEL ANDRÁS szerző-illusztrátor fordításában lehet olvasni. A magyar szöveg új életre keltette az eredetit: bumfordinak, primitívnek álcázott, olykor roncsolt és viccesen elcsavart nyelvi megoldásokat talált az átültetés során. A könyv nyelvezete ugyanakkor nem öncélú játék, hiszen Elliott Pött életén keresztül egy nagyobb jelentőségű történetre is utal, a beszédtanulás folyamatára. Minden beszédtanulásban ott rejtőzik a nyelv kialakulásának szép története is, és így minden gyerekben egy „őskölök”. A képeskönyv a képzelet erejével egy kreatív nyelvi világba hívja a gyerekeket, humorosan biztatva őket a bátor és találékony nyelvhasználatra.
Pött „ősmondatai” köré Lori Nichols illusztrátor kedves kőkori miliőt varázsolt. Figurái nemcsak mozzanatokat illusztrálnak a cselekményből, hanem szinte együtt is lélegeznek az elbeszélővel, ezért különleges olvasmányélményben részesítik a könyv tulajdonosát.
Mi közünk az ősemberekhez?
Kisgyerekként mindannyiunkban ott lakik egy ősember, aki beszélni akar: meg akarja nevezni az őt körbe vevő világ dolgait, ki akarja fejezni az érzéseit és a gondolatait. Pött, az őskölök személyesíti meg Elliott gyerekkönyvében ezt a kőkori elődöt. Egyszerű történetét olvasva visszarepülhetünk abba a korba, amiben ott csírázik az emberi törzsfejlődés legfontosabb részének története: a nyelv kialakulása.

Kihez szól Pött?
A három részes Pött-sorozat egy humoros családi olvasmány, melynek főszereplője közel áll minden generáció szívéhez. Mind a szülőket, mind pedig a gyerekeket izgalmas kalandra hívják Dániel András fordításának mondatai, melyek magyar nyelven szellemesen formálják meg Pött értelmesen vicces tévesztéseit, „csiszolatlan kőkori” közlendőjét.
A képeskönyv világába csöppenve az olvasó maga is részesévé válik annak az „ember-gyermeki” kreativitásnak, ami átível egész történelmünkön, és ami minden beszélni tanuló gyerekben újraéled.

Könyvutca
Nagyon aranyos és vicces történet, igazi őskori nyelven tolmácsolva. Láthatjuk, hogyan nő fel együtt Mamusz, a kicsi mamut és Pött, a kisfiú.
Mosolyoghatunk azon, hogy Pött anyája nem szereti, ha Mamusz bemegy a barlangba, mert szőröl és büdöl. Meg tisztára nem szoba! Nagy, sőt hatalmas dolgokat hagy a barlang padlóján. Ezért Mamusznak mennie kell a barlangból.
Pött azonban imádja a mamutot, mindenféle dolgokat talál ki, hogyan tudná az anyukájával is megkedveltetni. Próbálkozásai nagyon viccesek, ám eléggé balul sülnek el. Egészen addig, amíg egy nap történik valami, egy nagyon veszélyes dolog.
Mamusz, akkor nagy tettet hajt végre és anya most már beengedi a barlangba. Azaz beengedné, ha.... de ezt most nem árulom el, olvassátok el ti magatok is.

Az íróról:
David Elliott operaénekes szeretett lenni. Noha a konzervatórium elvégzése után nem tartotta magát ígéretesnek, mégis énekelt egy ideig Mexikóban. Volt már angoltanár Líbiában, uborkamosó Görögországban, egy darabig jégkrém-pálcikát is faragott Izraelben. Jelenleg gyerekkönyvek írásával foglalkozik.
New Hampshire-ben él feleségével és egy terrierrel, kísérteties(nek látszó) régi házában.
Az illusztrátorról:
Lori Nichols gyerekkönyv-illusztrátor fő inspirációs forrása a természet, és persze saját családja. Három kislánya arra az időszakra emlékezteti őt, amikor ő is először ceruzát ragadott a rajzoláshoz. Innentől kezdve szenvedélyesen tanulmányozott mindent a környezetében, a makkoktól a békákig.
Illusztrátorként 2014-ben elnyerte a rangos SCBWI New York-i portfóliódíját, melyet a legígéretesebb alkotóknak ítél oda a szakmai zsűri. Szabadidejében terráriumokat épít, makkot gyűjt vagy kickballt játszik.
|