Könyvlelő blog   A történet szerint egy modern Maugli-mesével találkozhatunk, ami egy képzelt városban játszódik, de mivel mi ügyesek vagyunk, így tudjuk, hogy ez a képzelt város nagyon is közel áll Budapesthez, ami szintén már egy piros pontot érdemel, mert a fiam is mindig felkiáltott, amikor ráismert egy-egy általunk is látogatott helyszínre. Na, de térjünk is vissza a történethez. Adott két elárvult csecsemő, ikrek, egy fiú, Hold (Kornél) és egy lány, Felhő (Kincső), akikre az állatkert farkasgondozója, Gólem – aki maga is visszahúzódó életet él – talál rá. Gólem végül úgy dönt, hogy lesz, ami lesz felneveli a gyerekeket, titokban és nem máshol, mint az állatkertben, azon belül is a farkasok ketrecében egy anyafarkas és a falka segítségével. Gondolhatjuk, hogy ez mit enged sejtetni, két kis vadócot, akik iskolába ugyan nem járnak, de kíváncsiak és szomjazzák a tudást, így a kalandok szinte borítékolhatóak. Annyit elárulok, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt érdemes az izgága ikrekkel tartani a város felfedezése és egy rejtélyes eltűnés kibogozása során, mert a nevetőizmaink alaposan munkára lesznek fogva. Szerettük, ahogy egy klasszikus történet a városban átalakul valami egészen mássá, de mégis oly ismerőssé. A fiam annyira nem azonosította a dzsungel könyvével a történetet, ő inkább új és ismeretlenként tudta befogadni, én viszont a cím alapján is folyamatosan próbáltam hasonlóságokat gyűjteni, ami szintén jó móka volt. Az állatkert gonosz tigrisének, Lángnak a személyében már láttam is az egyik ilyen azonosítási pontot, de volt még több ilyen apró részlet, érdemes nyitott szemmel olvasgatni. Nagyon jó volt, hogy a történetben két gyermek is bekerült, mert így a lány és a fiú olvasók egyaránt tudnak azonosulni a karakterekkel, ami 8-12 évesek számára nagyon fontos szempont lehet. Én úgy gondolom, hogy a célközönség talán leginkább ez a korosztály lehet, de biztos vagyok benne, hogy a kicsit kisebbek, vagy picit nagyobbak is jól el fognak szórakozni, mert mindenki megtalálja benne a mókát és a számára érdekes jeleneteket.  A két gyermeki karakter teljesen eltérő személyiséget testesít meg. Jelen esetben a lány az irányító , de a fiú sem marad el nagyon tőle, ha egy kis csínytevésre kerülne sor. Nagyon helyesek és életrevalóak. A karakterek miatt is nagyon megszerettem ezt a mesét, mert egyszerre tudtak belecsempészni elevenséget, huncutságot és egy igazán gyermeki, ártatlan szemléletet. A gyerekek kis csínyeinek elszenvedői először az állatok, majd később a kaland során a történet gonosz karakterei voltak. Ezek a csínyek gyermekiek, de ugyanakkor nagyon szórakoztatóak tudtak lenni mindvégig. Mi ezeket a momentumokat élveztük a legjobban az olvasás során.  Egy élvezetes pont volt még, amikor bekapcsolódott a történetbe a Reszkessetek betörők két rosszfiújára emlékeztető esetlen, kicsit bárdolatlan duo, Granyó és Menyhárt. Szerintünk velük volt teljes ez a vidám kis kompánia, nagyon jól illettek a történetbe, igazi színt vittek bele.  A történet pedig felépítése szerint három fő részre tagolódott. Az első részben megismerkedünk a szereplőkkel, akik még kicsik és csak az állatkerti életet ismerik. Majd jön a második rész, amikor már 11 évesek és kezd kinyílni előttük a világ, meglátják, hogy a rácson túl is van élet, ezáltal meglódul a fantáziájuk és jönnek a miértek. A harmadik rész, mondhatni a történet csúcsa, a legjava, mert van benne bőven akció és a bájos gyermeki, első szerelem kibontakozásának is tanúi lehetünk. Nagyon tetszett, ahogy az első szerelem témaköre be lett építve a történetbe, hiszen valljuk be a kiskamasz korosztályt már ez is erősen foglalkoztatja. Én, mint szülő annak külön örültem, hogy picit a romantikusabb vonal is helyet kapott, de pont olyan formában, amitől még nem pirulnak a gyerekek sem, hanem természetesen tudják fogadni, hiszen egy vidám és eseménydús történetbe került bele, ezáltal oly nagyon fel sem tűnik, hogy ezen érzelmeikre is hat olvasás közben a cselekmény.  Az akció jelenetből kiemelnék egy idézetet, amit mindketten imádtunk. Elárulom az ilyen és ehhez hasonló jópofa jelenetekből nem lesz hiány az olvasás során.  “Vágtattak az utcai lámpák alatt, és a zsiráfok a végtelen szavannákra képzelték magukat. A kereszteződésben lelassítottak, és megadták az elsőbbséget az éjszakai taxisoknak. ” Még mielőtt zárnám a bejegyzést meg szeretném megemlíteni a grafikát is. A rajzok magukkal ragadtak mindkettőnket, aranyosak, kedvesek és remekül illettek mindvégig a történetbe, annak fontos részét képezték. Mutatom is milyen rajzok kerültek a lapokra:    Összességében egy nagyon is szerethető, modern mese bontakozott ki, ami tele volt humorral és a világot éppen felfedező gyermekek még megingathatatlan hitével.  Ajánlom a kiskamaszoknak és szüleiknek, remek nyári élmény lesz ez a történet városban és vízparton egyaránt! A bejegyzést pedig szintén egy idézettel fejezném be: "Nem kell mindenre magyarázat – gondolkozott el Hold. Néha jó, ha marad egy kis titok. "   Stermeczky Zsolt Gábor   Acsai Roland regényén, A Betondzsungel könyvén több irányból is érezni a nagy klasszikusok hatását: címében, illetve egy-egy, az analógiára épülő szereplőben Kipling-áthallás ugyan, választott helyszínében – állatkert –, illetve némileg a cselekményében is – egy bűntény felderítése, győzelem az elkövetőkkel szemben – azonban már sokkal inkább Csukás István itthon műfajt megújító klasszikusát, a Keménykalap és krumpliorrt idézi. A Betondzsungel könyvében egy állatkerti gondozó az ottani farkasok között rejtegetve igyekszik felnevelni egy, a folyón talált fiú-lány ikerpárt. Ahogy nőnek, a gyerekek egyre kíváncsibban szemlélik a külvilágot, megismerkednek a szerelemmel, végül megakadályoznak egy emberrablást és egy súlyos környezetszennyezést. Ez utóbbi húzás talán a kelleténél kicsit erősebben tolja el a történetet a Csukás által kijelölt nyomozós irányba, illetve a negatív szereplők is elnagyoltabbak a kelleténél, összességében mégis jól működik a két történet találkozása. Acsai kifejezetten jó érzékkel játszik azzal, hogy a Dzsungel könyve részéről mely párhuzamokat vigye végig, és melyeket ne. Így például a Sir Kánnak megfeleltethető Láng, az állatkert tigrise, nem a legnagyobb ellenségként, csupán egy agresszív, ám balszerencsés mellékszereplőként jelenik meg. Ezen kívül nem elhanyagolhatóak azok a saját figurák sem, amelyek a történet legszerethetőbb pillanatait adják: Granyó és Menyhárt, a két kisstílű, kiugrott bűnöző annyira vicces figurák, hogy a történet megfilmesítése esetén magabiztosan lehetne eljátszásukat a Mucsi Zoltán – Scherer Péter párosra bízni, az állatkert csókáinak segítségnyújtása pedig egyszerre idéz népmesei világokat és Acsai líráját. Az pedig Tóth Krisztina Felhőmeséivel szemben kifejezetten előnyt jelent, hogy Acsai figuráinál a fájdalom is fontos, és érzékletesen szemléltetett erő: a főszereplő lány szerelmi bánat miatti sírása esőben, minden közhelyességével együtt is valódi és meghatározó pillanata a Betondzsungel könyvének. Forrás: litera.hu