Már a második könyvem ihletője tulajdonképpen, egy volt gimnáziumi osztálytársnőm kisfia. Véletlenül találkoztunk egyszer a szülővárosomban, és megígértem neki, hogy ha megmondja, mi a kedvenc állata, írok róla egy mesét. Így születtek az első mesék a Gilice nevű fehér sárkányról, akit az előző, Tündérkapu című mesekönyvembe is belecsempésztem. De ezek a mostani mesék voltak azok, amiket karácsonyról karácsonyra, szülinapról szülinapra írtam a kisfiúnak. Most az édesanyja és az ő bele egyezésével közre is adom.  Nagyon örülnek neki, hogy ő és a húga igazi mesehősök lettek.   Akad ebben a kötetben motoros angyal, meglátogatjuk Galileo Galileit, néha pedig éppen egy Superman jelmez ruha segít megmenteni valakit. Ha jól sejtem, minden történetnél arra támaszkodtál, amit a meséket ihlető Líviót érdekli. Könnyű volt mesét kerekíteni egy csillagász vagy egy játékkamion köré?   Nagyon szeretek „rendelésre” mesét írni. Persze annak könnyebb, akikkel hasonló az érdeklődésem: ezért nagyon örültem, hogy Lívió és az anyukája kedvelik a tündéreket, angyalokat, tengeri állatokat. De mivel engem a természettudományból elég sok minden érdekel, nem esett nehezemre utánanéznem egy tudós életének vagy csillagászati kérdéseknek sem. Emellett a gyerekek nem engednek elszállni, valami túl cukrosat írni, mert kibillentenek a megszokott, felnőtt fejjel sokszor idealizált tündérkés-csillámporos világból egy jól irányzott motorral vagy kamionnal. És ha a gyereket ez érdekli, akkor márpedig muszáj annak a lánctalpas dózernek is belekerülni a mesébe. Ez adja ezeknek a történeteknek a nagyon egyéni humorát.   A mesék legtöbb olvasója egyetért abban, hogy a legviccesebb figura Szőrösorr, és a fia, akik nagyon egyedien kinéző szörnyek – amikor kitalálsz egy ilyen alakot, látod magad előtt? Esetleg le is rajzolod ezeket a figurákat?   Nem mindig, de Szőrösorrot és a fiát tényleg le is rajzoltam.   „Amilyen szép volt Anyi, olyan csúnya volt Szőrösorr: a feje körte formájú, a füle apró, a szeme hatalmas, mint két csészealj. Na és az orra, a bozontos orra lelógott az álláig! Jókora körtefején kis kalap ült. Akkora kezei voltak, mint egy-egy kerti ásó, a hasa szögletes, és két vasalóforma, hatalmas láb lógott ki a köpenye alól.”   Az egyik mese arról szól, hogyan dönt úgy a kis tündér, Allegra Milla, hogy Lívió családjában szeretne élni kistestvérként. Szerinted segíthet a gyerekeknek izgalommal várni a kistesót, ha elképzelhetik, hogy valaha egy tündér volt?   Nem szántam kimondottan probléma feldolgozó mesének, de remélem így van.