Akkor és ott kezdtem el a nyilvános blogolást amiatt, hogy a család tudjon rólam, a férjemről és az akkor még csak öt hónapos kisunokáról. Nem gondoltam volna, hogy mások is olvasni fogják az írásaimat, de meglepetésemre a blogom hamarosan az adott portál toplistájának első helyére került, és amíg abba nem hagytam, tartotta is ezt a helyet.   Annak ötlete, hogy az útinaplónkat gyerekkönyvként adnám ki, a Grand Canyonban pattant ki a fejemből. Igazán motiváló volt, hogy sok gyermekes család kicsiknek szóló kis foglalkoztató mesekönyvvel a kezében járta végig Amerikát, és fedezte fel a körülötte lévő valóságot. Ekkor jött az ötlet! Annyi gyönyörű hely van Magyarországon! Milyen jó lenne, ha a magyar gyerekeknek is lenne egy ilyen mesés útikönyve, melynek segítségével felfedezhetik az országot! Ez az 5 tornacsuka létrejöttének története. Miben rejlik a te mesekönyved egyedisége, Eszter? A könyvet nem is mesekönyvnek, hanem inkább mesés útikönyvnek nevezném, mivel a meseelemek kimerülnek annyiban, hogy a szereplőknek nem nevük, hanem a tornacsukájuknak megfelelő színük van. Ezek a történetek nem mesék, hanem a velünk történt valóság. A könyvben öt történet, azaz öt utazás története van megírva, a mesék végén a saját fényképeinkkel is illusztrálva. A könyvvel szeretném felhívni a figyelmet a családtagokkal közösen eltöltött minőségi idő fontosságára. Hiszek abban, hogy ha óvodás, kisiskolás korú gyermekeinkkel tárgyak helyett emlékeket gyűjtünk, az hosszú távon meghálálja magát. A közös emlékgyűjtés olyan kapocs a szülők és gyermekek között, amely összetart a zűrösebb időkben is. Makai Mariann Forrás: Veszprém Megyei Napló (2018. április 23.)