Babar, a kis elefánt
Oldalszám: 48
A nagy-nagy erdőben született egy kis elefánt. Babar a neve. Az elefántmama sokat szeretgeti, halk énekszóval ringatja a két fa között függő bölcsőben. Babar gyorsan nő. Már a többi elefántgyerekkel játszik. Aranyos kis kópé!
Kagylóval gödröt váj a homokba. Egy napon Babar anyukájával sétál, boldogan csücsül az elefántmama hátán, amikor egy csúnya vadász a bokor mögül rájuk lő. A lövés eltalálta és megölte az elefántmamát. A majom rémülten bújik a bokorba, a madár elrepül. A kis Babar sír.
A vadász pedig jön, hogy elfogja szegény Babart. Babar ijedtében ész nélkül rohan árkon-bokron át… – kezdődik a mese.
A Babar család kalandjai
Fordította: Rákosi Ferenc
Kiadó: Lilliput
Oldalszám: 110
Tartalma:
A Babar család egy éve;
A Fekete Kastély kísértete;
Babar mint művész;
Az űrutazás;
A legkisebb gézengúz.
Babar kiráy
Oldalszám: 46
Az elefántok Babar király vezetésével építik fel városukat a nagy tó körül, amit királynőjükről Celesztinavárosnak neveznek el.
Boldogságvárosnak is hívják, hogy miért, kiderül a történetből…
Babar utazása

Fordította: Gordon Etel
Oldalszám: 27
Babar király és felesége, Celesztina királynő léghajón nászútra indul. Hamarosan hajótörést szenvednek, illetve léghajótörést.
Tengeren, lakatlan szigeten, bálnaháton, óceánjáró hajón és egy cirkuszban játszódik a színes, varázslatosan kalandos, kedves képekkel illusztrált történet, amelynek végén Babar király szerencsésen visszajut birodalmába, hogy ott babari módon uralkodjon az elefántok boldog országában.
A könyv második kiadásban jelent meg.
Babar otthon
Oldalszám: 28
Babart, az aranyos kedélyű elefántot nem kell bemutatni a gyerekeknek, hiszen a tv képernyőjéről jól ismerik.
A világszerte népszerű Babar-sorozatnak ez a kötete Babar hazájába vezeti el az olvasót, ahol hősünk mint az elefántok királya boldogan él és uralkodik feleségével, Celesztina királynéval együtt.
A királyi pár boldogságában osztozik az eleféntok népe is, amikor három ágyúlövés jelzi a három királyi elefántbébi megszületését.
Róluk szól ez a vidám képeskönyv, amelyet a szerző eredeti rajzaival jelentetünk meg.
Babar a télapó
Oldalszám: 28
"– Barátaim! – szólalt meg egy napon Zefír, a kis majom, amikor Artúrral, Palikával, Flórával és Adorjánnal beszélgetett éppen. – Képzeljétek csak, milyen csodálatos dolgot hallottam! Az embereknél az a szokás, hogy minden karácsony éjszakáján megjelenik a levegőben egy kedves öregapó, akinek hosszú, fehér szakálla, piros köpenye és hegyes fövege van. Megszámlálhatatlan sok játékot hord a puttonyában, s mindet szétosztja a gyerekek között. Télapónak hívják.
A kéményen át közlekedik észrevétlenül, amikor még mindenki alszik. Másnap reggel a cipőkben talált játékok árulják el, hogy a házban járt. Mi lenne, ha írnánk neki, hogy jöjjön el hozzánk, az elefántok országába is? "– kezdődik a mese.
1931-ben jelent meg a zöld öltönyös elefántkirály történetének első kötete; a Babar-könyveket azóta világszerte 27 nyelvre fordították le,és rajzfilmsorozat, iletve egész estés rajzfilm is készült belőle. Angol nyelven, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban 1933-tól jelentek meg a könyvek.
Babar, az árva kiselefánt történetét, aki az emberekkel él, majd visszatér az őserdőbe, és az ormányosok királya lesz, Cécile Burnhoff találta ki esti meseként gyermekeinek.
Férje, a festőművész Jean de Burnhoff lerajzolta Babart, a világhírű mesefigura így családi koprodukcióban született meg.
Jean sajnos nem sokáig rajzolhatott, 1937-ben, 37 éves korában meghalt tuberkolózisban. Addig is - az elsővel együtt - hét Babar-történetet adott a világnak, majd a negyvenes években fia, Laurent vette át a munkáját, aki az eddigi utolsó könyvet, a művészettörténeti tankönyvnek is beillő Babar's Museum of Art-ot 2003-ban jelentette meg. Laurent annyiban is a családi hagyományt folytatja, hogy a meséket feleségével, Phyllis Rose-zal együtt találja ki.
A rajzoló története némileg emlékeztet Babaréra, aki felnőve átveszi az elefántok királyságát - csak épp Babarnak az anyja hal meg idejekorán, ezért indul el szerencsét próbálni. A kiselefánt végül Párizsban köt ki, ahol megtanul egy sor olyan dolgot (öltözködni, autót vezetni), ami egyébként elég távol áll az elefántoktól. Majd azt a hírt hallja, hogy királya mérges gombát evett, és meghalt, ezért hazautazik, hogy saját fejére illessze a koronát.
A királyi fejfedő alatt Babar zöld öltönyt és piros csokornyakkendőt visel, és udvartartása többi tagját is megtanítja a civilizált viselkedésre. Ebbe, mondjuk, nemigen férne bele, hogy saját unokatestvérét vegye el, de hát királyi családoknál láttunk már ilyesmit, sőt különbet is. Celesztina (piros, fodros nyakú ruhában) végül jó társa lesz Babarnak, és a gyerekeknél, Palikánál, Flóránál, Adorjánnál és később Izabellánál sem lehet semmi olyan rendellenességet tapasztalni, amely a szülők rokoni kapcsolatára utalna.
A történeteknek állandó szereplője még Artúr, az unokaöcs, Kornéliusz, a nagybácsi (aki Pompadúrral együtt látja el a királyi tanácsadói tisztet), Zefír, a majom, az orrszarvúak családja (Retexisszel az élen), valamint egy idős hölgy, akivel Babar még Párizsban ismerkedett össze. A könyvek egy része magyarul is megjelent, méghozzá Bálint Ágnes fordításában, aki olyan sorozatokat adott a Magyar Televíziónak, mint a Mi újság a Futrinka utcában?, a Kukori és Kotkoda vagy a Frakk, a macskák réme. (index.hu)
Takács Annamária
„– Anya, mesélj! Ne könyvből, hanem csak úgy! – Szóval én meséljek. hát, nem bánom.”
Szinte minden családban születnek mesék. Nálunk Nyuszi Piri volt a sláger. Esténként, a sötétben Nyuszi Piri erdőbéli kalandjai ringattak álomba, olykor mindkettőnket. Most már csak a mesék hangulata maradt meg bennünk, és persze mesehősünk neve. Babarral is így kezdődött, de a folytatás másképp alakult. Az 1930-as években, Párizsban, két kisfiú arra kérte a mamáját, hogy esténként meséljen nekik, „csak úgy”. A mamát Cecile de Brunhoffnak hívták, aki esti meséiben egy elefántról mondott rövid kis történeteket gyermekeinek.
A papa, Jean de Brunhoff is elmerült időnként Cecile meséiben, mígnem fiai kérésére az elefántot megfestette. Így született meg Babar, a kis elefánt, először csak a mama és a gyerekek képzeletében, később papírra vetve, majd a mesékből a XX. század legkedveltebb történetei lettek. Az így életre keltett mesehős Babar, az elefánt történetei címmel bejárta az egész világot.
A szülők mindketten művész családból származtak. Cecile zenész volt, Jean pedig festő. Anyja sugallatára alkotta meg Jean de Brunhoff Babar karakterét és a történetek ki-egészítve, képeskönyv formájában először 1932-ben láttak napvilágot Franciaországban, Babar utazásai címmel. Ez az első kiadott könyv volt Brunhoff állandó kedvence.
A sorozat több mint harminc könyvet foglal magában – hetet Jean de Brunhoff írt, majd korai (1937-ben bekövetkezett) halála után huszonötöt idősebbik fia, Laurent de Brunhoff szerzett. Laurent de Brunhoff legújabb Babar-könyve 2000-ben jelent meg Babar and the succotash bird címmel.
Hogy milyenek is e Babar-történetek?
Egyszerűek, bájosak, könnyen követhetők. Az édesanyja nélkül felnövő kis elefántból az erdők királya lesz. Úgy is mondhatnánk, hogy a legkisebb elefántfiú elindul szerencsét próbálni, kitanul néhány mesterséget (megtanul ruházkodni, társalogni, házitanítója segítségével a tudományok rengetegében eligazodni, autót vezetni), majd tapasztalatokkal és tudással gyarapodva visszatér hazájába, hogy, mint világot látott, bölcs elefánt országának királya legyen, oldalán szerelmével, a legszebb elefántlánnyal, Celesztinával.
A sorozatban a nagy elefántcsalád kalandjait követhetjük nyomon, ahol a szülők (Babar és Celesztina), gyerekeik (Palika, Flóra, Adorján, később Izabella), az unokaöcs (Artúr), a nagybácsi, (Kornéliusz) és a barátok (Zefír, a majom és az idős hölgy) együtt élnek át izgalmas kalandokat.
Babar kalandjaiba Brunhoff beleszőtte mindazt, amit gyermekeinek szeretett volna átadni, amitől meg akarta védeni, amelyekre tanítani kívánta. Babar, miután a “csúnya vadász” lelövi anyukáját, menekül egészen a városig, ahol a gondviselés elébe hozza az idős hölgyet, aki pótmamaként kíséri őt tovább. Nem marad tehát egyedül, és lám, milyen nagy király lesz! Artúr és Celesztina a városból az erdőbe szöknek, és amikor mamáik elmennek értük, “Boldogok, hogy rájuk bukkantak, de kicsit megszidják őket, amiért elkószáltak hazulról.”
Királlyá választásakor sem száll fejébe a dicsőség, hálából az öreg Kornéliusznak nyújtja át a városban szerzett kalapját. Később, három gyermek apjaként, Babarnak azonnal feltűnik, hogy valami bántja csemetéit (l. Babar és a Télapó), és – mivel gyermekeinek nem sikerül kapcsolatot teremteni a Télapóval -, ő maga keresi fel, hogy jöjjön el az elefántok országába. Egy olyan családfőt ismerünk meg a mesékben, akire mindig lehet számítani, aki példakép a gyerekek, de az egész elefántnemzetség előtt is, benne van a kalandokban, de józan ésszel dönt, amikor mindenki bizonytalan. Egy engedékeny, de következetes “családapát” testesít meg. És milyenek az elefántgyerekek? Igazából nem rosszak, de, ha mégis, bűnbánóan horgasztják le az ormányukat, ha szüleik kifogásolják viselkedésüket.
Ezek után azt hihetnénk, hogy ez a mese csöpög a túláradó érzelmektől és egysíkúak a történetek. Nem így van. A szerző nem “ragozza” az eseményeket, sokszor tőmondatokban, de mindenképpen röviden mesél, és az egyes epizódok csak annyira egysíkúak, amennyire szükséges ahhoz, hogy egy óvodáskorú kisgyerek megértse.
Annál többet közöl velünk a szöveget kísérő illusztráció, melyet maga Brunhoff festett. Cecile de Brunhoff megálmodta Babar karakterét, Jean de Brunhoff pedig megalkotta. Leírja, hogy Babar naponta sétakocsikázik – ehhez olyan kétoldalas rajzot készített, amelyet nézve elhisszük, hogy valóban milyen nagyszerű dolog lehetett is ez a kocsikázás, hiszen hegyet-völgyet bejárt, az uszályon keresztül a léghajóig mindent látott, még kecskét is, ami az őserdőben ritkán fordul elő. Esténként az idős hölgynél összegyűlő társaságnak mesélő Babar a képen úgy jelenik meg, mint egy magabiztos, intelligens úriember, lazán a kandalló szélére támaszkodva, aki termetével és kinézetével valóban méltó lesz a királyi címre.
A kalandokhoz szervesen kapcsolódnak tehát az illusztrációk, melyek azért olyan hitelesek, mert írójuk, Brunhoff festette meg bennük mindazt, mely a mondatok között megbújik. A világ több mint tizennyolc nyelvére fordították le a történeteket. A könyves megjelenés mellett ma már rajzfilmeken is találkozhatunk Babarral és családjával. Franciaországban és az USA-ban (hatvan éven át az USA-beli Random House adta ki a könyveket) igen nagy kultusza volt/van a sorozatnak, hiszen Babart mintázó szappanok, parfümök, kistányérok, poharak és sótartók is készültek a Babar-puzzle, -dominó és -bábuk mellett.
Magyarországon jelenleg Babar történetei közül négy kapható, melyeket a Móra Könyvkiadó adott ki: Babar, a kis elefánt, Babar otthon, Babar és a Télapó, Babar utazásai. A magyar szövegek Bálint Ágnes munkái, aki a fordításnál arra is ügyelt, hogy a magyar gyerekek számára is érhető legyen egy másik kultúra szokása, nevezetesen: “Palika (= Alexander) javában szedegette ki az ajándékokat a harisnyából, Babar ugyanis harisnyába, és nem cipőbe rakta azokat.”
Jean de Brunhoff a szülőatyja a gyerekeknek szóló modern képeskönyveknek. Felesége, Cecile, ez év tavaszán hunyt el. Nem érezte, milyen nagy szerepe volt a mese megszületésében, és 1932-ben, az első könyv megjelenése előtt kihúzatta nevét a címlapról. „Nagyon szerény volt” – nyilatkozta fia.
Kinek ajánlható a könyvsorozat?
Ovisoknak, egészen 8-9 éves korig és szüleiknek, szeretettel.
Babar, King of the Elephants
- kanadai-német-francia rajzfilm (1999), 80 perc -
A kis Babar magára marad, miután egy elefántvadász megölte a szüleit.
Az árva ormányos kétségbeesetten kóborol az esőerdő rengetegében, míg az emberek városára nem bukkan. Itt találkozik össze egy jóságos, elegáns hölggyel, aki kézbe veszi a kis elefántporonty nevelését.
Azután a már bölcs és jószívű elefántkirály úgy dönt, visszatér a szülőhelyére, népét megbékíti a lobbanékony természetű rinocéroszokkal, hogy feleségül véve szíve választottját, családot alapíthasson és egy olyan birodalmat, amely az álmainkban még ma is él.
- kanadai-francia rajzfilm -
rendezte: Alan Bunce
Elefántországban győzelemnapi felvonulást szerveznek.
Elefántország ifjú királyától, Babartól gyermekei arról kérdezősködnek, mit is ünnepelnek ezen a napon.
Babar tehát felidézi uralkodásának kezdetét, a Rinocéroszokkal folytatott háború történetét és a világraszóló győzelem történetét.

A Babar-ból készült kanadai-francia rajzfilmsorozat 1989-ben indult hódító útjára, és a siker valóban impozáns volt, tekintve, hogy a hat évadot megért szériát körülbelül százötven országba vették át. A népszerűség egyik oka lehetett, hogy a tévés megvalósítás remekül hozta a könyvek hangulatát, hisz ugyanolyan egyszerű, könnyen érthető történetekkel operált, amelyek akár egy óvodás számára is élvezhetők, bájukkal viszont az idősebb korosztályt is megragadhatják.
Az I.. évad epizódjai
- kanadai-francia animációs sorozat (1989) -25 perc
rendető: Larry Jacobs, Raymond Jafelice, Laura Shepherd, Dale Schott
2. rész - Babar a városban
3. rész - Újra az erdőben

4. rész - Elefántváros
5. rész - Babar viadala
6. rész - Babar választása

7. rész - Utazás a holdba
8. rész - Otthon a legjobb
9. rész - Az elefánt legjobb barátja

10. rész - A műsornak folytatódnia kell
11. rész - Koncert két zongorára
12. rész - Az eltűnt korona esete

13. rész - Az operaház fantomja

|