Andrew Lang könyvét húsz évvel ezelőtt Göncz Árpád fordította magyarra Karinthy Frigyes Micimackó-módszerével (a magyar nyelv kevésbé elterjedt, mint az angol, ezért nem árt, ha a magyar fordítás kicsit mulatságosabb az angol eredetinél).   Az illusztrációkat, amelyek nem megmutatnak és magyaráznak, mint egy kimerevített filmkocka, hanem szárnyra bocsátják az olvasó gyerek és gyereklelkű felnőtt mafláziai fantáziáját, Réber László rajzolta.     "- Jaj, hagyj már föl ezzel az ostoba tréfával!- kiáltotta, mert azt hitte, valamelyik udvaronca bohóckodik. - Ez szerinted tréfa?- kérdezte a sárkány, s megtekeredett villás farka megcélozta őfelsége szemét. - Vidd innét azt az izét- mondta a herceg-, miért nem hagysz békében szundikálni? Csókolj meg! - kiáltotta a sárkány, mely már sok vitéz lovagot fölfalt, mert nem voltak hajlandók megcsókolni őt. - Hogy megcsókoljalak? - dünnyögte a herceg. - Ha csak az kell! Akármit egy békességes helyért. S ezzel megcsókolta a sárkányt, mely azon nyomban átvedlett gyönyörűséges királykisasszonnyá.  Egy gonosz varázsló változtatta ugyanis sárkánnyá, amíg csak nem akad egy bátor férfi, aki megmeri csókolni. - Szerelmem! Hősöm! Uram! Mióta várok reád, s most már örökké a tied leszek -suttogta olvatag hangon Dragonissza, mert ezentúl így hívták. ... ... Villó királyfi tehát a kalandvágyó Draginisszától örökölte vitéz természetét. Akinek férje, mint a fültanúk gyakran állították, némileg módosított formában emlegette a családi jelmondatot: Akármit egy békességes nejért!"   Dragonissza úrnő egyik alapítója lett annak a nevezetes királyi háznak, amelyből hősünk, Villó királyfi is származott. Ama nevezetes keresztelőn, ahová illik meghívni a tündéreket is, egy rosszmájú, gonosz tündér túl sok ésszel verte meg Villót, mondván: "Gyermekem, légy te túlontúl okos!" Így aztán a királyfi nem hisz olyan csudálatos kacatok varázserejében, mint a hétmérföldes csizma, a láthatatlanná tévő süveg, a soha-ki-nem-csorbuló kard. Villó balszerencséjére beleszeret Rozalindába, s hogy szerelmét elnyerje, meg kell mérkőznie a tűzokádó sárkánnyal, így kénytelen elveiből engedni, és a megvetett varázstárgyak mindegyikét használja a győzelem érdekében.   Tartalom   Előszó 5 Villó királyfi   Miért nem kaptak meghívót a tündérek a királyi udvarba? 9 Villó királyfi és a családja 13 A tűzokádó sárkány 15 Villó királyfit mindenki cserbenhagyja 20 Mit talált Villó királyfi a toronyszobában? 23 Mi történt Villó királyfival a városban? 25 A királyfi szerelmes 30 A királyfi töpreng 34 A királyfi és a tűzokádó sárkány 36 A királyfi és a Remora 9 A párbaj 41 Szörnyű balszerencse 44 Meglepetések 49 A király magyarázkodik 51 A király csekkje 55 Csupa búbánat 59 A fekete macska és a királyfi két öccse 63 Itt a vége 69 Rikárdó királyfi   Villó király gondban van 75 Grizelda királykisasszony kiissza a Holdat 81 A mesteremberek kalandja 89 Két lecke 96 Rikárdó királyfi beleszól a történelembe 104 Rikárdó magába száll 115 Rikárdó királyfi és egy régi ellensége 122 Az óriás, aki rá se ránt semmire 130 Villó királynak támad egy ötlete 138 .....Fuss el véle! 147     Demeter Éva   Hogy miért nem került ez a könyv a kezembe tizenéves koromban?! Objektíve persze azért, mert első magyar kiadása 1984-es. Pedig nagyon-nagyon élveztem volna, ahogy most is. Kezdem a negatív kritikával, de ennyi az összes: annyira semmitmondó a címe, hogy most sem figyeltem volna fel rá, ha nincs Székely András fülszövege. Általában nem szoktam az ajánlóban a cselekményt is rövidítetten megírni, most mégis kivételt tettem, hogy éreztessem: a cselekmény a varázsmesék sémáját követi, ami a zsigereinkben van, de mégis olyan újszerű meglátását kapjuk a jól ismert mesei fordulatoknak, amelyek nemcsak hogy mosolyt csalnak az arcunkra, de az olyasfajta rácsodálkozás élményét is adják, amelynek klasszikus példája Newton esete az almával. A kötetben két történet szerepel, melyek kapcsolódnak egymáshoz.   Az első rész főszereplője Villó királyfi, akinek királyi ősei között az ismert meseszereplőket találjuk: például Hamupipőkét és Csipkerózsikát. Villó keresztelője hasonlóan zajlott, mint Csipkerózsikáé. A nagyon okos és szkeptikus királyné nem hívta meg a tündéreket az ünnepségre, egyszerűen azért, mert nem hitt bennük. De a tündérek megjelentek, hétmérföldes csizmát, varázsszőnyeget, láthatatlanná tévő süveget és hasonlókat ajándékoztak a csecsemőnek, és az utolsó még azt is kívánta: „légy te túlontúl okos.” Az is lett, és utálták emiatt, mert mindent mindenkinél jobban tudott és mindenbe beleütötte az orrát ezzel a nagy tudásával. Még két fiútestvére született, és amikor Mafláziát a tűzokádó sárkány fenyegette, a király Villót akarta a sárkány ellen küldeni. Villónak nemcsak lexikális tudása volt, hanem érvelni is kitűnően tudott: „Mindig a legidősebb fiút küldik el ilyen alkalmakkor, ez mindig rossz véget ér, s mindig a legkisebbik marad fölül. Küldje hát felséged rögtön Alfonzót (az volt a legkisebb), s ő nyomban elintézi a dolgot.” A sárkány Villó mindkét öccsét legyőzte, a király pedig haragjában teljes udvarával együtt egy távoli városba költözött. Villó megtalálta a varázstárgyakat és azok működni kezdtek. De csak akkor fogta fel azok erejét és kezdett hinni a tündérekben, amikor „hirtelen és oly mélyen szerelembe esett, mint a legostobább katonatiszt”. Szerelme tárgya a nagykövet lánya, Rozalinda, akinek megígérte: elhozza a tűzokádó sárkány szarvát és farkát, szobadísznek. Bár a varázseszközöket továbbra is használta, a tűzokádó sárkányt is az eszével győzte le, roppantul  logikusan gondolkodva. Mivel a nagykövet komornyikja bitorolta a sárkányölő címet és igényt tartott Maflázia trónjára, Villónak bizonyítania kellett, hogy őt illeti a trón. Sikerrel járt, elárulom, sőt, a két öccsét is megmentette, végül mindhárom királyfi egyszerre ülte meg a lakodalmát. Rozalinda kérése korántsem szokványos a nászútjukon: Villó kívánja azt bűvös sapkával a fején, hogy többé  ne legyen okosabb másoknál, mert akkor szeretni fogják. „Érted akármit”- válaszolja Villó.   Hogy sikerül-e ezt Villónak teljesítenie vagy sem? Ezt csak akkor tudjátok meg, ha elolvassátok a könyvet.   A második rész Rikárdó királyfi – aki Villó fia – kalandjait sorjázza. Rikárdó, apjával ellentétben, maximálisan a varázstárgyak erejére támaszkodik, ezért nem tanul jóformán semmit: minek például földrajzot tanulni, ha egyszer a bűvös szőnyeg pont oda röpíti, ahol lenni szeretne. Villó mégiscsak ráveszi Rikárdót, hogy tanuljon vívni, és olvasson. Rikárdó a harcos kalandok után a varázstudománnyal rendelkező Grizeldát veszi feleségül, aki rovar formájában elkíséri őt a kalandjaira és nem is egyszer menti meg az életét. Meglepő a befejezés is: az Oroszlán-kút bűvös vizét használva egyikük sem hal meg. „…meg vagyok győződve róla, hogy Mafláziának még ma is Villó a királya. Mert semmi szükség rá, hogy ilyen királyok valaha is meghaljanak.” Nem nevezném antifeminista hangnak, de mindenképpen érezni, hogy a szerző perspektíváját, amelyből a klasszikus varázsmeséket újraértelmezte, a feminizmus befolyásolta. Ez a néhány fenti idézet reményeim szerint szemlélteti ezt az újfajta látásmódot, a rácsodálkozást, és azt a nyelvi humort, ami Székely András szerint Göncz Árpád fordításának köszönhetően jobb, mint az angol eredeti. Akkor adjuk a kezébe a gyerekünknek ezt a könyvet, amikor már úgy érzi, ciki lenne, ha varázsmesét olvasna, de még nem ért meg arra, hogy megismerje, megtapasztalja ezen mesék gyógyító erejét. És olvassuk el mi magunk is! Állítom, hogy a szórakoztató olvasmányélményen túl még sok olvasó fejében gyúl ki a felismerés, hogy egyes fordulatokra például ő is gondolhatott volna… Forrás: Könyvmutatványosok