Érdekesen telt a nap, Marci sok új játékot tanult. Különösen egy kedves kislánnyal játszott sokat, akit Zsófinak hívtak. Tetszett neki a kislány két hosszú copfja, tetszett neki, ahogy Zsófi nevetett, és nagyon jó volt vele szaladgálni az udvaron. A legizgalmasabb pedig az volt, hogy a kiszámolóst mindig úgy alakították, hogy egymásra kelljen mutatniuk a végén. Este Marci elgondolkodva üldögélt a szőnyegen, és szórakozottan babrálta a rojtokat. – Baj van, bánt valami? – kérdezte Kékmanó. – Nem, csak Zsófin gondolkozok. Aranyos és szépen tud nevetni, és kockás a szoknyája. Meg a haja is szép. – Szerelmes vagy belé? – Dehogyis! – tiltakozott Marci. Nahát, ilyen okos manó és ilyen butaságot mond! – Én még gyerek vagyok, nem lehetek szerelmes. A nagyi is megmondta múltkor. És én különben is anyát fogom feleségül venni, ha nagy leszek. – Bocsánat, lehet, hogy tévedtem – nevetett a manó. – De abban meg te tévedsz, hogy egy gyerek nem lehet szerelmes, ez a dolog ugyanis nincs korhoz kötve. És sajnos az a rossz hírem van számodra, hogy anyukádat nem tudod feleségül venni, mert neki már van férje. – Tudom én! Apa a férje. Nem is most akarom feleségül venni, hanem majd akkor, amikor már nagy leszek. Ilyen jó feleséget nehéz ám találni, mint anyu. Mi van, ha csak keresgélek, keresgélek és nem sikerül? – Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Mindenkinek megvan a párja valahol, és te ügyes leszel, és megtalálod majd. – Lehet, hogy éppen Zsófi az? – Még az is lehet. Tanítsak neked egy vicces dalocskát? Ha lesz kedved, majd elmondod neki, ha legközelebb találkoztok. Marci bólogatott, hamarosan pedig együtt fújta Kékmanóval a dalt: Ici-pici kiflicsücsök, Ha nem mész el, melléd ülök. Melléd ülök, átölellek, Átölellek, mert szeretlek. Tizenkettő több, mint három, Úgyis te leszel a párom! Ha megnövök megkereslek, Feleségül el is veszlek.   4.Júliusi mese Vissza a sorozathoz