Igazság szerint nehéz megmondani, mi is olyan remek ebben a könyvben: mégis nagyon tetszett. Cynthia Paterson biztosan nem olyan jó író, mint amelyen kiváló rajzoló a férje – a történetben ugyanis van néhány furcsaság, például senki sem magyarázza el, miért nem kell többé félni a bácsi megszabadítása után attól, hogy ismét elrabolják (hiszen továbbra is ugyanott és ugyanolyan egyedül lakik, s a vandál patkányokat senki sem vonta felelősségre a sikeres rabszabadítás után, egyszerűen csak büntetésképpen beleestek a hóba). Ám azt hiszem, a rajzok olyan kedvesek és kedélyesek, és a szöveg olyan angolosan kerek és okos, hogy jó mesemondásnál ezek az apróságok nem tűnnek fel. A képeken pedig egy olyan barátságos, mégis ismeretlen furcsaságokkal teli világ tárul fel, amelynek a szemlélésébe hosszasan bele lehet merülni. A foxwoodi dámák kalapkölteményeire, Nyúl Beni szánkójára, Csíkos úr postástáskájára, Panni nyuszi főkötőjére, Henci bácsi monoklijára, vagy a Vörös Róka csodálatos mozdonykocsijára újra és újra rá lehet csodálkozni, a Szabó T. Anna avatott fordításában megjelenő történetet pedig örömmel lehet kézbe venni újabb és újabb alkalmakkor. Például amikor majd hull a hó – mert különös módon ez a foxwoodi mese is téli történet. (Baranyi Katalin)   7) Az evezőverseny