pagony.hu     Anette Herzog Na de ki kérdez egy kandúrt? című könyve kifejezetten a kezdő olvasóknak készült. Nemcsak a történet nyelvezete miatt, de a kötet betűmérete és sortávolsága is figyelembe veszi a korosztály olvasási sajátosságait és igényeit. Arisztotelész (a kandúr) a történet narrátora, az ő szemszögén keresztül ismerjük meg a családot, akik örökbe fogadták a menhelyről. Egy éve ő volt Anna szülinapi meglepetése, de most közeleg Anna szülinapja, amit saját szülinapjaként is értelmez, hiszen akkor került a családba. A kandúr nehezményezi, hogy kirekesztik a szervezésből, és senki említést sem tesz arról, hogy őt is meg kellene ünnepelni a jeles napon. Ráadásul meghallja, hogy gazdája egy kutyának örülne a legjobban - micsoda sértés! Ezért elkóborol, hogy hiányával felhívja saját fontosságára a figyelmet. Ezzel a lépéssel nemcsak a családnak, de magának is nem kívánt nehézségeket okoz, és különös kalandokba keveredik. Büszkesége és önérzete viszont sokkal nagyobb éhségérzeténél. Kalandjai során megismerkedik egy kiskutyával, akit a végén még meg is kedvel. Az olvasókban kialakul egy elvárás ezzel a szállal kapcsolatban, de az írónő másik irányba kanyarítja a cselekményt, és másik pozitív befejezéssel él. A nem várt barátság nemcsak a kandúr életében jelenik meg, gazdája is esélyt ad egy osztálytársnőjének, akit addig nem igazán kedvelt. A történet humorosságát a macska önreflexív belső monológjai és jellemzései adják. A kötetet Pe Grigo illusztráció teszik még élvezetesebbé és viccesebbé. Weboldaláról az is kiderül, hogy ő is macskatartó, sőt Proxi, a fekete macskahölgy sokszor ott van vele, amikor dolgozik. A könyvet nemcsak a macskakedvelők fogják élvezni, de az is nagy igazság, hogy mindenki macskás, csak elképzelhető, hogy még nem tud róla.   harompotty.blog   Kíváncsiak vagytok milyenek vagyunk mi emberek egy macska szemszögéből? Arisztotelész kalandjait követve most akár ti is beleshettek egy család életébe a macskájuk által. Anette Herzog könyvét még a Könyvfesztivál előtt fedeztem fel, és azonnal megtetszett Arisztotelész története. A könyvbemutatóján is jártunk, így aztán izgatottan vártuk, hogy elolvassuk. Arisztotelészt egy család fogadja örökbe egy menhelyről, kislányuk, Anna, a születésnapjára kapja. A cica és a kislány azonnal összebarátkoznak, különösen azért, mert Arisztotelész azt gondolja, hogy egy macskának kizárólag a legpuhább ágyban és a legtöbbet simogató ember ölében van a helye. Arisztotelész néha azonban nem tudja, mivel kelthetné fel a folyton rohanó, zajongó, civakodó családtagjai figyelmét, ugyanis gyakran úgy érzi, hogy egy kandúrhoz igencsak nem méltó bánásmódban van része. Van, hogy véletlenül egy éjszakára a pincébe zárják, holott ő Anna ágyában szeretne inkább aludni, van, hogy Anna csak a szobája felújításával foglalkozik ahelyett, hogy őt simogatná, de amikor közli a legjobb barátnőjével, hogy a kilencedik születésnapjára egy kiskutyát szeretne, Arisztotelész végleg besokall. Hiszen az semmiképpen sem lehetséges, hogy Anna egy bolhazsákot szeressen nála jobban! Ezért aztán vérig sértve úgy dönt, hogy inkább világgá megy. De ez a kaland sem teljesen úgy alakul, ahogyan elképzelte. Már a buszos utazás is nagyon kellemetlen számára, ennivalót és szálláshelyet sem sikerül szereznie, de amikor minden addig vallott elve ellenére megment egy kiskutyát, aki hálából mindenhova elkezdeni követni, az már igazán mindennek a teteje. Mindez csak nem okoz nehézséget egy okos, a legszebb korban lévő, mindenre felkészült és elszánt macskának? Minden gőgössége ellenére Arisztotelész egy szerethető és szeretetéhes macska, aki nem vágyik másra, minthogy az otthona jó melegében legyen Annával és családjával, ezért elhatározza, hogy hazamegy, s útnak indul a bolhazsákkal a nyomában. A házukhoz érkezve családját nem találja otthon, két betörőt viszont igen, így a kiskutya segítségével megakadályozzák, hogy betörjenek Annáék házába. S mire Annának elérkezik a születésnapja Arisztotelész is újra az otthon melegét élvezheti Anna kedvenc macskájaként.     Hintafa blog   Ritkán választok a borító alapján könyvet, de Annette Herzog Na de ki kérdez egy kandúrt? című könyvét egyszerűen M-U-SZ-Á-J volt. És legjobb, ha már a bejegyzés elején elárulom, hogy sok van a macska rovásán, de képtelenség neki ellenállni. Arisztotelész, a menhelyről befogadott macska olyan színes és változatos jellemvonásokkal rendelkezik, amiről csak a kedvencükkel szoros szimbiózisban élők tudnak számot adni. Valószínűleg Herzog is egy lehet közűlük, így végre a macskátlanságban senyvedők is pontos képet kapnak arról, hogy milyen a családi élet egy határozott véleményt és elvárásokat ápoló kandúrral. Mert Arisztotelésznek pontos elképzelései vannak az őt megillető előjogokról, a jogosan elvárható simogatás, cirógatás, dédelgetés mennyiségéről és a gazdi ágyában elfoglalt helyéről. Mígnem kiderül, hogy Anna a közelgő születésnapjára egy kutyust szeretne. A kandúr világképe egy pillanat alatt komoly károkat szenved, önérzete romokban. Egyetlen kiút, ha nekivág a világnak, ezzel bizonyítva a csalfa gazdának, milyen kínszenvedés az élet nélküle. Persze kalandjai nemcsak egyre mulatságosabbak lesznek, hiszen minél jobban próbálja önmaga fontosságát igazolni, annál inkább kénytelen belátni, hogy neki is szüksége van Annára és a családjára. Szilárd elvei lassacskán belátássá szelídülnek, de mielőtt hazaérne még egypár hajbundameresztő pillanatot meg kell élnie. Herzog könyvének minden részletén érződik, hogy tökéletesen otthon van a témában, ráadásul rendelkezik azokkal az írói eszközzel, amik az olvasót szórakoztatják, elbűvölik, lekötik. (A fordítás Győri Hanna gondos munkája.) Jó érzékkel adagolja Arisztotelész jellemábrázolását és akciódús kalandjait. Az sem a véletlen műve, ha a cickandúr antropomorfizált viselkedését olvasva önmagunkon is nevetünk. Pont ettől lesz olyan különleges élmény olvasni, mert az írónő lelket és sorsot ad Arisztotelésznek, olyan ígéretes életúttal, barátságokkal és kalandokkal, amik érdeklődésre tartanak számot. Pe Grigo illusztrációi pedig “élőben” közvetítik, személyiségének gazdag dimenzióit. Miközben keveredik benne a naiv rácsodálkozás a világra, egy életunt, reményt vesztett bölcs lemondásával konstatálja, hogy az embereket nehéz, vagy éppen képtelenség megérteni. És ez jól  megfér a bájosan gátlástalan önimádatával és a csahosokkal szemben táplált múlhatatlan ellenszenvével. Emésztő kíváncsisággal olvastuk a könnyed történetszövésű meseregényt. Egy szempillantásnak tűnt, mire elértünk a boldog végkifejletig.  Jól tagolt, viszonylag rövid, megnövelt betűkből álló fejezetekkel nagyon gyorsan haladtunk -nyári olvasmánynak is tökéletes választás!!- és csak kényszer hatására tudtuk abbahagyni az olvasást. (Ráadásul a Könyvfesztivál idején most akciós.) Ennek a kandúrnak a macskaszőr-allergiásoknak sem kell ellenállniuk. (2) Már megint ez a Kandúr! vissza a sorozathoz