A legújabb 3-5-8 perces kötetben téli meséket találtok. Nem csak karácsonyos mesét, nem csak olyat, amiben a Mikulást várják a gyerekek, hanem az egész telet megünneplő, varázslatos és meghitt hangulatú történeteket, ami végigkísérhet majd benneteket az évszakon.
19 magyar szerző írásait gyűjtöttük csokorba ebben az igazi téli antológiában, amivel biztosan kevésbé érzitek majd hosszúnak sötét estéket!
A 3-5-8 perces meséket általában már nem kell bemutatni a pagonyos szülőknek, de mégis minden új kötet megjelenésekor megtesszük, hátha lesz valaki, aki épp most ismerkedik meg vele. Ha te már mindent tudsz ennek a szuper sorozatnak a felépítéséről, nyugodtan ugorj egy bekezdést, ha viszont nem, akkor olvass tovább!
A 3-5-8 perces mesék alcíme lehetne az is, hogy szülőbarát mesék, hiszen rövidségük miatt segítségetekre vannak abban, hogy egy fárasztó nap után se kelljen kihagynotok az esti közös olvasást.
A sorozatnak már egy csomó része megjelent, de a lelkesedés nem csökken irántuk. Nem is csoda! A lényeg, hogy mindegyik könyv 3, 5 és 8 perces meséket tartalmaz, így attól függően, hogy mennyi időtök és energiátok van az olvasáshoz, választhattok egy megfelelő hosszúságút.
Mi is nagyon megszerettük ezt a sorozatot, épp ezért gondolkodtunk el azon, hogy milyen jó lenne egy magyar szerzők meséiből összeállított, antológia-szerű kötet. Így született meg a 3-5-8 perces mesék utazáshoz és kalandozáshoz című mesekönyv, amiben 16 szerző meséit találhatjátok meg, többek között Vadadi Adrienn, Lackfi János, Dániel András és Berg Judit történetét is. Az illusztrációkat Kismarty-Lechner Zita készítette, az ő vidám, modern, élénk színvilágú képei teszik teljessé az élményt.
Olyan nagy örömmel fogadtátok ezt a kortárs antológiát, hogy tudtuk: kell folytatás. Így aztán most egy igazi téli mesegyűjtemény érkezett, olyan szerzők műveivel, mint Kiss Judit Ágnes, Marék Veronika vagy Harcos Bálint (és persze még rengetegen mások).
Nem csak karácsonyi meséket találtok benne, hiszen a koncepció az, hogy ünnepeljük meg az egész telet! A karácsonyi készülődés után még két teljes hónap hátravan a télből, miért ne lehetne élvezni utána is ezt az évszakot?
A hidegről sokunknak a nyomott hangulat, a bezártság és a sötétség jut eszünkbe, de ezek a mesék megmutatják, hogy mennyi lehetőség rejlik a télben: vannak, akik téli álmot alszanak, mások júliusban is karácsonyoznak, van olyan szereplő, aki egy tigrissel köt barátságot, de egy síelő kutyával is megismerkedhetünk!
Mindegyik mese hamisítatlan téli hangulatot varázsol majd körétek, és ennek az idillnek a megteremtéséhez nagyban hozzájárulnak az illusztrációk: Szimonedesz Hajnalka képeiből árad a meghittség és a csendes harmónia.
Kiss Judit Ágnes: Mese a fenyőfáról, aki várta a Karácsonyt
A kis erdei fenyő a bükkerdőben nőtt fel. Senki nem tudta, hogy került oda, ő maga a legkevésbé. Talán egy madár pottyantotta ki csőréből a magját, amikor a közeli fenyvesből ennivalót vitt a fiókáinak. A bükkfák szerették, úgy nevelték, mintha a saját gyerekük lenne. Ő is jól érezte magát közöttük, és soha nem panaszolta, hogy közel s távol ő az egyetlen fenyőfa, csak az az egy bántotta, hogy belőle soha nem lesz karácsonyfa, ahogy a fajtársaiból. Ahogy kinőtt a csemetekorból, évről évre csak azon kesergett, hogy itt aztán senki nem fogja őt megtalálni, hogy hazavigye magához karácsonyfának.
– Milyen csodálatos lenne pedig! – sóhajtotta. – Feldíszítenének, csillogna-villogna minden ágam, érezném a gyertyák melegét, senki mással nem foglalkoznának napokig, csak velem. Letennék alám az ajándékokat, körbeállnának, körbetáncolnának kézen fogva, énekelnének. Én lennék az ünnep fénypontja!
– Te akarsz a középpontban lenni? – háborodtak fel a körülötte álló bükkfák.
– Dehogy, dehogy! – tiltakozott röstelkedve a fenyő.
– Csak szeretnék része lenni. Én csak segítenék, hogy másoknak szép ünnepük legyen!
A bükkfák felsóhajtottak. Minden télen ez ment. Pedig ők egyszerűen csak aludni szerettek volna már ősz óta. Ez a kis tűlevelű meg minden évben rákezdte, és nem volt tőle nyugtuk.
Végül a madarak sajnálták meg a fenyőt. Szerették ugyan a mókusok is, de ők olyan mélyen aludtak, hogy nem ébredtek fel a panaszára. A madarak azonban, a fülemülék, csuszkák, harkályok, zöldikék, rozsdafarkúak, kékcinegék és fenyőrigók egész télen ébren voltak. És megesett a szívük a szomorú fenyőn.
– Hogy segíthetnénk rajta? – töprengett a fülemüle, aki még éjszaka is hallotta a fenyő sóhajtozását.
– Idehívhatnánk egy favágót, hogy magával vigye – vetette fel a kékcinke, aki a legjobban ismerte az emberek világát.
– De hát akkor sose látnánk többé! – tiltakozott a fenyőrigó, akinek a kis fa ágai közt volt a fészke, és gondolni sem akart arra, hogy vele együtt az otthonát is elveszítse.
– Van egy ötletem! – kiáltott a csuszka, aki a legleleményesebb volt az összes erdei madár közt
– Rendezzünk neki karácsonyi ünnepet itt, az erdőben!
– De hogyan? – értetlenkedett a rozsdafarkú.
– Díszítsük fel, és énekeljünk! – csattogtatta csőrét a csuszka.
A madarak fellelkesültek. A zöldike azonnal kiszedte néhány színes tollát dísznek, a harkály a piros sapkájából húzta ki a tollakat, a kékcinke pedig a kékből. Éjszaka lett, mire elkészültek. A fenyő már lecsüggesztett ágakkal aludt. A madarak körbevették, és a fülemüle, aki a legéberebb volt köztük, felékesítette az ágait a színes tollakkal. Gyönyörű lett. De még így is hiányzott valami.
Akkor egy csillag ereszkedett le az égből, és megállt a fenyő csúcsán. A hold pedig kibújt a felhőpaplanja alól, és ezüst fényével beragyogta az egész erdőt.
– Kezdhetjük! – súgta a zöldike, és akkor a madarak egyszerre mind énekelni kezdték a legszebb dalukat.
– Mi ez, mit történt? – riadt fel a fenyő.
– Karácsony! – rikkantotta a fenyőrigó. – Boldog ünnepet, karácsonyfa!
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
