Réges-régen élt egy idős suszter egy kis orosz falucskában. Annyira szerették, hogy mindenki csak Panov apónak szólította. Karácsony napján épp fonott kosárszékében olvasgatott, és arra gondolt, hogy ha a Kisdeddel hozzá jöttek volna, elalhattak volna az ágyán, a kisbabát pedig betakargatta volna meleg takarójával, amikor hirtelen egy hang szólította: Panov apó, Panov apó! Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj! Így indul a jó, öreg suszter karácsonya, amiről ez a gazdagon illusztrált, az orosz tél hangulatát idéző kötet mesél. Panov apó felesége meghalt, gyerekei kirepültek, magányosan tölti a karácsonyt. A Bibliát olvasgatva arra gondol, ha hozzá térne be Mária a csecsemő Kisjézussal, ő biztosan befogadná őket. Álmában meg is jelenik Jézus, és azt ígéri, meg fogja látogatni őt a holnapi nap folyamán. Másnap Panov apó izgatottan várakozik, de Jézus nem jön. Jön ehelyett egy utcaseprő, néhány koldus, valamint egy anya csecsemővel, akiknek az öreg cipész enni ad, megengedi, hogy megmelegedjenek nála, sőt, a fázós csecsemőnek végül nekiadja azt a kiscipőt is, amit eredetileg Jézusnak szánt. Aki persze egész nap nem jön.  Természetesen a történet végére kiderül, hogy mindegyik látogató ő volt: amikor Panov apó az embereken segített, valójában rajta segített.