Makkai King „A szülők is gyermekek, csak nagyra nőttek”   A válás, a párkapcsolati krízis, vagy az ezzel összefüggő gyermeki magány, szorongás az utóbbi két évtizedben egyre több gyerekkönyvnek is témájául szolgált, s ezek többségében jó példái annak, hogyan valósul(hat) meg, ha kissé egyenetlenül is, e hétköznapi problémának gyerek (esetenként felnőtt) nézőpontú, többdimenziós feldolgozása.[1] Demény Péter nemrégiben megjelent meseregény-sorozata (Tamara és a vidámság mellénye, Tamara és a tavirózsák zenéje) hasonlóképpen egy családi krízishelyzetet dolgoz fel. Ez utóbbi kötet 2019-ben jelent meg, pontosan egy évtizedre rá, hogy a szerző első önálló gyermekverskötettel[2] jelentkezett. A 2009-es év nemcsak gyermekirodalmi elindulását jelentette, hanem meghozta számára az elismerést is, ugyanis még ebben az évben Aranyvackor-díjat nyert a Hóbucka Hugó a mókusoknál című meseregényének alapjául szolgáló gyermekprózai alkotásával. Mindezen megjelenések az értelmezés szempontjából sem mellékesek, hiszen segítenek belehelyezni az elemzésre szánt műveket a szerző eddigi gyermekirodalmi munkásságába, másrészt az említett művek sok szálon kapcsolódnak egymáshoz. A 2018-ban megjelent Tamara és a vidámság mellénye címet viselő kötetben a mindentudó egyes szám harmadik személyű elbeszélő egy kiskamasz szemével láttatja egy család hétköznapjait. A gyermeki nézőpontot érvényesítő narráció során megismerkedünk a kiskamasz Tamarával és családjával, akik megszokott hétköznapjaikat élik, Tamara iskolába jár, az apa egy irodalmi lap szerkesztőségében dolgozik, gyakran utazik, olyankor az anya és a lánya sok időt kettesben tölt. A kislány viszont akkor érzi igazán jól magát, ha apa is otthon van, és együtt tölthetik a délutánokat. A történet felütése szomorú Mindjárt az első oldalon lelepleződik a szülők párkapcsolati válsága. A nyomasztó otthoni légkört, a szülők szótlanságát fájdalmasan érzékelő Tamara értetlenül áll ebben a számára megmagyarázhatatlan helyzetben. A harmadik fejezettől a meseregény a hétköznapokból az irreális világba repíti az olvasót: egy Epricsek nevezetű segítő manó jóvoltából éjszaka „gyógyító szárnyalásba” kezdenek egy bevásárlóközpontban, melynek különböző részlegein érdekes alakokkal ismerkednek meg. Kalandok sora veszi kezdetét: találkozás a beszélő pingvinekkel, a veszekedő halakkal, a káprázatos ékszerekkel és az öntelt táskákkal. A lehetséges világok szerepeltetése a valóságszférával szemben nemcsak irodalmi, hanem pszichológiai indokoltságú: a gyermeki létezés megnyilvánulása a regényben. A hétköznapi világ elviselhetetlenségéből ez jelenti számára az egyedüli biztonságot, ahol otthon érezheti magát, kiélheti gyermeki mivoltát. A nyolcadik fejezettől a csodás elemekkel átszőtt, de még valóságnak ható világ hirtelen teljesen mitikussá, meseszerűvé válik: Hamupipőke mostohájával és Lucifer ármánykodásaival kell szembenézniük. A meseregény a valóságos világba való visszaérkezéssel ér véget. Bár Epricsek jelenléte és V. Mellényes emlékeztető szavai enyhítik Tamara szomorúságát, érezzük, hogy ez a pillanatnyi boldogság csak az éjszakai kalandnak köszönhető, s csak ideig-óráig feledteti fájdalmát. Forrás: igyic.hu