Nos, aki csak úgy maga módján, csöndesen bizonytalankodva, a különleges tudakozót is feltárcsázva, alig-alig, de azért valahogy mégis, képes az egész társaságot összetartani, végig vezetni a művillámokkal, mennydörgéssel, műesővel tarkított viszontagságok sorozatán, és aki előbb-utóbb (inkább utóbb) rájön arra is, hogy miként mûködik egy csodák nélküli világban egy csodafogpiszkáló, a csodagyűszű, mire jó a hajsütővas és a káposztagyalu (nem lebecsülendő ez a "rájövés" abban a mesevilágban, melyben az ellenfél varázsgyűrűje PIN-kóddal működik!), hogy azután végül megmentsék Sziromka Mária királykisasszonyt a lidérckirály és a mókusfarkas mocskos kezétől, és visszaszerezzük tôlük a békadínó ellopott koronáját. A gyanútlan olvasó első pillanatra úgy vélheti, hogy csupa devalválódott mesehős került a regénybe, pedig nem erről van szó. Ezek a hősök csupán azt tették, ami a dolguk: alkalmazkodtak ahhoz a zűrzavarhoz, amelyben mindannyian élünk....