Írta: Susan Kreller Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 184   Végre magyarul is megjelent a német ifjúsági regények legjobbika! (Az év ifjúsági könyve volt 2015-ben.) Adrian, amióta az eszét tudja, Stella szomszédjában lakik. Stella egy kicsi selypít, Adrian nagyon magas, viszont legeslegjobb barátok ezer éve. Stella Egykilencvennek hívja a fiút, és egyáltalán nem zavarja, hogy nem éri fel a vállát, ha meg akarja lapogatni. De amikor a szemben lévő elátkozott házba beköltözik Dato és családja, Stella beleszeret az új fiúba. Adriant készületlenül éri a letaglózó, kínzó szerelmi bánat, mert nem is tudta, hogy szerelmes… „A dolog úgy állt: néha, a legnehezebb időkben kap az ember valamit, csak úgy. Valakiktől, akikkel -öröktől fogva ott ült egy hintaágyon, vagy olyanoktól, akik újonnan jöttek, sőt akár a saját szüleitől is. És a helyzet az, hogy az ember a szívét mindig leteheti valakinél, mint ahogy lehajtja nehéz, fáradt fejét, szükség esetén olyan hosszan, míg újra fel nem éled.”