Értse meg Hannácska, ez egy felháborítóan józan város! Azért szeretnék király lenni, mert féktelen hatalomvágy tombol bennem. Kötelezővé akarom tenni, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. Törvénybe fogom iktatni, hogy mindenkinek azt kell szeretnie, akit tud, úgy élnie, ahogy jólesik neki, és olyannak lenni, amilyen. És aki nem engedelmeskedik, az életfogytig tartó szabadságra lesz ítélve.   IDŐSÍKOK   Jelen Mitől lesz egy könyv mai? A nyelvezettől, az aktualitástól, a díszlettől, attól ha grámpiketek és ananásztollú emberek mászkálnak benne? Attól, hogy mindenki szlengben beszél és ezerrel nyomatja az informatikát? Attól, hogy ma játszódik?  A jelen, mint idősík úgy volt berendezve, mint akármelyik másik ma játszódó könyv jelenje (kivéve, hogy talán kicsit több volt benne az informatika). A jelen, olyan volt, mint egy üres papírlap, amit aztán megtöltöttek mindenféle rajzokkal, krikszkrakszokkal, mintákkal, pecsétekkel… Az ötödik kötetre a jelen vissza is húzódik a medrébe, hiszen a legtöbb fontosabb karakter különböző idősíkokba lesz ,,áthelyezve”. A jelen idősíkként nézve kicsit szokványos volt, hiszen ismerjük, benne élünk és nem csodálkozunk minden reggel rá, hogy -nézd egy kenyérpirító! Frank Shailor találta ki, aki amerikai volt, de ennek ellenére ma a brittek jellemző reggelije a pirított kenyér.- Egyszerűen nem, mivel beleszülettünk. 18. század (A jelen után, természetesen), a 18. század a legkidolgozottabb század. Annyira ki van dolgozva, hogy egy saját figurát is kapott, aki az összes kötetben jelen van, és mint túlsnapszolt kocsis osztogatja fáin poénjait (igen, Sándor…). Az első kötet után afféle érdekes adalékhelynek tartottam (a maga furcsa rigolyáival-jé, a 18. században még, ha nem figyeltél oda a higiéniára, hopp meghalhattál), de szépen lassan elkezdte bontogatni a szirmait és kinyílt. A 4.-5. kötetben már egy fő idősíknak számított (szinte fontosabb is volt, mint a jelen). Az már látszott, hogy ez nem az a fajta könyv, amit azért írtak meg, hogy az író megfelelő csomagolást találjon az, "öntyömpöntyöm, gyerekek, a 18. század is egy kor volt, akkor is éltek emberek” tanulságú meséjének. Még csak az az igény sincs meg a szerzőkben, hogy művüket híres emberek divatbemutatójává változtassák (persze, sok híres ember megjelenik a sorozatban, de a hétköznapiak tartják az egyensúlyt). Igaz a vége felé már túl sok volt az összeesküvés elméletekből, minden új történés után mérlegeltem, gondolkodtam, hogy talán mégis csak megint átverik Hannát és kiderül, hogy ők egy szuper díszlettel rendelkező gumibohóctársulat, mert már annyi csavart beleraktak a szerzők, hogy én, mint olvasó is csavarokban kezdtem el gondolkodni. Jövő A legingoványosabb talaj, bármilyen értelemben vesszük a jövő. Ha szembeszaladna velem a Lánchídon egy lobogóhajú laborköpenybe öltözött magyar tudós és azt ordibálná, hogy: "Emberek! 39 év múlva kies sivatag lesz a Balaton helyén. Feltalálnak egy új gonosz anyagot! Ne szavazzátok meg majd azt a politikuuuuust!" - minden bizonnyal fanatikusnak nézném, kitérnék az útjából, nem létesítenék szemkontaktust vele. Viszont vitathatatlanul ötletes, hogy kitaláltak egy alternatív jövőt, bár sokszor éreztem magam halálra ítélt életű felnőttnek, míg olvastam a könyvet… Buraváros ötletéért, kivitelezésért, világáért hangulatáért odavoltam, de a káosz rend és ,,káosz elmélet” első (és második) olvasásra egy kicsit kusza volt és érthetetlen. Miért lenne a rend a káosz és a káosz a rend? Ennek ellenére a jövő egy izgalmas és váratlan idősík és jól meg van komponálva. Az ókori Róma Bevallom, eleinte ezt az idősíkot, ezt a "színt" egyáltalán nem vettem komolyan. Hogy miért? Mert ide "száműzték" az összes viccesebb mellékszereplőt (Szabika, Edina, Rogyák, Géza, Vali néni és Hanna néni) és nem hittem, hogy a történetet képesek lesznek úgy továbbvinni, hogy értelmes és kerek rész legyen belőle. Hát, sikerült. Talán annak is nagy szerepe volt ebben, hogy köznapi római karaktereket is behoztak (Calo, Clodia), akik (legalább) éppen olyan kattantak voltak, mint a Rómába teleportált "osztag" és ott volt egy Tekla is, aki mindent elmagyarázott, ami kusza volt, vagy mai szemmel furának tűnt. Rogyák Mari - Gáza bá szerelem kicsit furcsa volt, szépen lassan jöttem rá, hogy a római brancsban a gyerekek a legnormálisabbak. Király Katica Csenge írása