Tudjátok jól, hogy ha magyar író könyvével van projektünk, akkor szeretjük az adott írót is megkérdezni, hogy egy kicsit jobban megismerhessétek. Király Anikó esetében sincs ez másképp. Tervezel valaha komolyabb témájú könyvet is kiadni, vagy maradsz inkább az ifjúsági regényeknél? A gyermekkönyvek világába is szívesen bekukkantanék, szóval egy generációval vissza. Egyébként van néhány komolyabb témát boncolgató ötletem, csak ezeket még túl személyesnek érzem. Ha belevágnék az írásukba, nem biztos, hogy megúsznám kényszerzubbony nélkül. Szóval ezektől a témáktól még távolodnom kell. Lehet, hogy majd nyolcvan évesen, amikor a járókeretemmel fogok hadonászni a „mai fiatalok felé”, akik berúgják a labdát a rózsáim közé, akkor szedem elő. De az is lehet, hogy nem várom ki a nyolcvanat. Egyelőre az ifjúsági regények világában járkálok, de nem térkép nélkül, hiszen már készül egy újabb kéziratom. Bogi egyik vicces szituációból a másikba csöppen. Volt ezek közül bármelyik, ami saját élményen alapul? Nem hánytam puncsos fagyitól, nem vízibicikliztem be a nádasba, és még egyszer sem pisilték le a fogkefémet,  úgyhogy szerencsésnek érzem magam. Inkább Bogi jobban sikerült pillanataival tudok azonosulni: lovaskocsikázás Salföldön (nagyon szeretem azt a helyet), esti és hajnali séták a Tagore sétányon. No, és persze az a pad a kikötőben, amin Bogi is sokat üldögélt a könyvben. Én is ettem már rajta főtt kukoricát ☺    Melyik a kedvenc Balaton parti tipikus strandos kajád? Szeretem a főtt kukoricát. Tök jó, hogy nem kell hozzá evőeszköz, hanem rögtön a kezedbe nyomják. Ráadásul baromi kulturáltan lehet fogyasztani: mindenhová potyognak a szemek, még a könyöködön is folyik, a fogadból még másnap is azt piszkálod, és néha olyan forrón kapod, hogy még a belső szerveid is harmadfokú égési sérüléseket szenvednek. Mégis olyan tipikusan nyári étel, amit nem hagyok ki. Ha tehetnéd, a Bogi anyukája által meglátogatott országok közül melyikbe utaznál el legszívesebben? Olaszországba. De nem csak Rómát akarom megnézni, hanem a legeldugottabb vidékeket is. Szívesen átélném a Napsütötte Toszkánát (kivéve a válós részt, nem mintha lenne kitől, de azért nem árt az óvatosság). Előfordul, hogy ismerőseidről/családtagjaidról mintázol karaktereket? Falun élek, ahol nagyon gyorsan terjednek a hírek mindenkiről, így szinte kiapadhatatlan ihletforrásban pancsolok. Az ismerőseimet és a családtagjaimat igyekszem kihagyni (mert mégis ők olvasnak el mindent először) egy-egy karakter megalkotásánál. Az egészben az a legviccesebb, hogy ha valaki olyanról mintázom egy szereplőmet, akit ismerek, akkor tuti, hogy csak a rossz tulajdonságait szedem le róla. Ennek biztos van valamiféle pszichológiai magyarázata. Szerinted mi a legnehezebb dolog az írásban? Ha abba kell hagynom, meg ha nem jut eszembe egy szó, ami az előbb még az eszemben volt. Olvasni is szereted a young adult könyveket, nem csak írni? Kik a kedvenceid? Mivel az első regényem is ebbe a kategóriába sorolható, úgy érzem, kötelességem figyelemmel követni az aktuális olvasmányokat. Bár ennél kellemesebb kötelességgel még nem találkoztam életem során. Legnagyobb és örök kedvencem Ann Brashares Négyen egy gatyában sorozata. Néha, amikor a könyvespolcomat rendezgetem, belelapozok az egyik kötetbe, és olvasgatom a fejezetek közötti idézeteket. Van ott minden, a bibliai részlektől kezdve, komoly gondolkodók mondásain át, egészen a dalszövegekig. Másik nagy kedvencem Tonya Hurley Szellemlány trilógiája, ahol a főhős már életében is lúzer volt, és holtan is az lett. Mondjuk, aki egy gumimacitól hal meg, az ne várjon egetverő népszerűségi adatokat. Az egész annyira morbid és édes, hogy lehetetlen nem szeretni. Magyar (és frissebb) viszonylatban Kalapos Éva regénye, a Massza is nagy kedvenc. Egészen elborzasztott, hogy egy normális fiatalból mit hoz elő az iskolai zaklatás. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, miket? Szinte állandóan zenét hallgatok (még jó, hogy nem társasházban élek, mert a lakóközösség már rég kiszavazott volna, vagy egyéb drasztikus módszerekkel tüntetett volna el), de amikor írok, akkor filmzenéket engedek, mert pötyögés közben bezavarnak a dalszövegek. Kedvenc filmzene szerzőim Thomas Newman, Alan Silvestri, John Williams, James Newton Howard, Danny Elfman, Yann Tiersen. Szereted a Harry Pottert? Melyik házba tartozol, és ha tudod, mi a patrónusod? Ki nem szereti a Harry Pottert? ☺ Eddig kétszer csináltam meg a tesztet. Egyszer a Griffendél, egyszer pedig a Mardekár jött ki. Szóval a Teszlek Süvegnek velem is elég baja lenne. Ez alapján nagyon remélem, hogy a közeljövőben nem kell megküzdenem Voldemorttal. Nem lenne rá időm. A patrónusom egy nyúl. Nem az a cuki fajta, hanem az, ami verekedni is tud, a mezei. Amikor nem írsz, hogyan szoktál kikapcsolódni? Amikor nem írok, akkor rajzolok. A rajzolás tulajdonképpen még az írásnál is régebbi szenvedélyem. Az első kérdésnél említettem, hogy érdekelnek a gyerekkönyvek. Nagy álmom, hogy egy kész szövegemhez elkészítsem az illusztrációkat is. Már van pár, de még úgy száz darab hiányzik, szóval ezért se ártana, ha Tudjukki még várna, mondjuk nyolcvan éves koromig. Akkor a már fentebb említett, mágikus járókerettel intézném el. Köszönjük szépen Anikónak, hogy időt szánt ránk. Hamarosan még 2 másik bejegyzést is olvashattok tőle a blogon! 🙂

Forrás: prologus.wordpress.com