"Azért ajánlom ezt a könyvet, mert aki elolvassa, az sok érdekes szereplővel fog találkozni. Az is nagyon tetszett, ahogy Pí barátot talál." (Vörösmarys manó) "Azért érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert izgalmas kalandok várnak rád. Nagyon tanulságosak Pí gondolatai." (Piros iskolás manó) "Azért érdemes elolvasni, mert megtanít arra, hogy minden embert olyannak kell elfogadni, amilyen. Megtanultam belőle azt is, hogy egy jó baráttal sokkal többre lehetek képes, mint egyedül." (J. Renáta)   R. Szabó Zsuzsanna   Mese a lélek játszóteréről   Pi, a medve egy furcsa kis meselény, aki a társas kapcsolatokat, az egymásrautaltságot, a kölcsönös bizalom csodáját kutatja. A finn mese hőse mérleghintázni vágyik, társra vár, egy másik lényre, akit bizalmába fogadhat.   A filozofikus tartalommal dúsított Mérleghinta című mese története Pi misztikus hintája köré szerveződik. Timo Parvela felnőtteket is megindító szövegében a mérleghinta a szeretetéhség, az egymásrautaltság szimbóluma, mindezek mellett a világ egyensúlyát hivatott jelképezni.   Pi bizakodva ül mérleghintája egyik végén. A másik vége reménytelenül üres, sehol senki, ki ráülne. A kismedve kék jegyzetfüzetébe szomorúan bejegyzi: „Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki.”   Pi lelkének játszóterén vagyunk – ezzel az alaphelyzettel kezdődik Timo Parvela meséje. Később egy fenyőfa ráesik a játékára és az égben találja magát. Épp hogy megkapaszkodik a hold sarlójában. A holdtól aztán megtanulja, hogy a bizalom, a kölcsönös egymásrautaltság az alapja a nappalok és éjszakák váltakozásának, hisz a hold bízik a napban, a nap pedig a holdban. Az égitestek világát elhagyva újra az emberek és állatok világába kerül, ahol haragos hórihorgászokkal, egy magányos és öreg harállyal és egy segítségre szoruló harmonával találkozik. A legizgalmasabb mégis az, mikor rábukkan egy magafajta kismackóra.   Kék füzetkéjébe összeírja tapasztalatait, felfedezéseit. Rövid, tömör mondatai megindítják az olvasó szívét, hisz a kicsi Pi épp tájékozódni próbál a világban, épp pozicionálja magát, éppkezdi az életet, de a kölyökmackó kérdéseivel, felvetéseivel és felfedezéseivel életünk megannyi szakaszában újra és újra találkozunk. A mérges hórihorgászokkal, akik megtanítják nekünk, hogy elfogadjuk a gonoszságokat, az öreg, tapasztalt, meditáló harályokkal, akik megtanítanak minket a türelemre. A harmonákkal, akiket segíthetünk, akiken megtapasztalhatjuk az önfeláldozás örömét. Pi végigvezet minket azokon a stációkon, amiken mindannyiunknak át kell esnie, kérdés, hogy milyen lelki többlettel, lelki érettséggel tudunk továbblépni.   S mert hogy gyermekkönyvről van szó, a finn meseíró bizony csodálatos tételmondatokat rejt el Pi jegyzetfüzetében, olyanokat, melyek a kicsik „tarisznyájába” kerülhetnek, afféle gyermek füves könyvként. Pi mindent a mérleghinta felől közelít meg, mindent a mérleghinta kapcsán fogalmaz meg, minden felfedezését a mérleghintázásra vetíti ki: „Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki.” „Hintázni könnyű, ha megbízhatsz a másikban, ahogy a hold megbízik a napban.” „A hintázásból nem lesz semmi, ha nem figyelsz a másikra.”   Pi hol szomorúsággal, hol csalódással, hol lelkesedéssel, hol barátságokkal teli útja nem mentes a csalódásoktól de szerencsére a minikatarzisoktól sem. Pi szentenciái végül egy teljes egésszé állnak össze. A finn mese bűbájos véget ér, Timo Parvela egy nem várt csavarral bolondítja meg a világ és a lélek feltérképezésébe fogott mackó sorsát.   A Finlandia Junior díjjal, Finnország legrangosabb gyermek- és ifjúsági irodalmi díjával büszkélkedő Virpi Talvitie rajzaival illusztrált mesekönyv egészen egyedi hangulatú, igazi kuriózum, amit még nekünk felnőtteknek is érdemes életünk különböző szakaszain újra és újra elővenni.   Sokat tanulhatunk ugyanis Pítől, a mérleghintázásról, azaz a szeretetről, az egymásra utaltságról, az emberi kapcsolatokról. Pi lelki kalandjaival visszatérhetünk a gyermeki lélek játszóterére.   konyvekhangja.blogspot Timo Parvela empátia kialakulását elősegítő, érzékeny, kedves, "szívbarát" gyerekkönyveit már Miú és Vau kapcsán megismertük, így nagyon kíváncsi voltam a többi kötetére is. A Mérleghinta (vagy van aki libikókának, libicsókának ismeri), a barátság és az emberi kapcsolatok játszóterén áll, és Pi ül rajta, a furcsa arcú, emberformájú medve. A hinta másik oldalán nem ül senki. Pi csak vár és vár, mérleghintázni szeretne, de nem tud, hiszen az egyedül nem lehet.    "Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki". - Így gyűjti Pi jegyzetfüzetébe a tapasztalatait és következtetéseit. Pi vándorútja során - miközben társat keres a mérleghintázáshoz, számtalan érdekes, furcsa nevű - valódi állathoz hasonlító, ám nem valódi állattal találkozik (pl. harály, harmona, csirkák, stb., melyeket rendszeresen félreolvastam, ami gondolom jelzi az én fantáziához-valósághoz való viszonyomat is). Számtalan tapasztalatot, érdekes és igaz bölcsességet tanul meg a várakozásról, a magányról, az elfogadásról, a kölcsönösségről, a másságról - melyeket mind-mind feljegyez a jegyzetfüzetébe, egészen addig, amíg találkozik ugyanazzal a medvével, akivel már történetünk elején összefutott, szinte csak egy pillanat erejéig. Utazása során nagy magasságokat jár be, felül a hold szarvára, körbetekint a világűrben, majd ugyanilyen nagy mélységeket él meg,  mikor a gödörben talál rá a barátjára.   Olvasás közben kíváncsian figyeltem a gyermekemet (6 éves), hogy milyen hatással van rá mindez, mennyire érti, nem érti. (Voltak olvasás közben Kis herceg - érzéseim, és akkor finoman fogalmazok. Merthogy ez az északi gondolatvilág számomra vagy számunkra nagyon idegen, a könyv tele átvitt értelmű kifejezésekkel, aforizmákkal, a valósághoz hasonlatos szereplőkkel, melyek aztán mégsem valóságosak - mindenesetre érdekelte és kérte az olvasást. És szerintem a mese egyik leglényegesebb mondanivalója át is jött neki: ha csak ülünk és várunk, nem "hullik ölünkbe" a barátunk, de a nagy forgatagban rátalálhatunk, és lehet épp az lesz a barátunk, akiről első ránézésre nem is gondolnánk! (2) Körhinta>>

vissza a sorozathoz