Bagossy Laura   Az Alma utca történeteit Misi, ez az élénk fantáziájú kisfiú meséli el. Misi nagycsoportos, már majdnem iskolás. Résztvevője és megfigyelője a történeteknek. Igazi író alkat, gyerekben, kicsit outsider, kicsit vágyakozó, élesszemű, élénk fantáziájú. Ha lát valamit, történik vele valami, abból ő rögtön sztorit kerekít, és akkor már az egyik dologról eszébe jut a másik, meg arról még egy - így tudunk meg egy csomó mindent róla, a családjáról, legfőképp Naniról, a nagymamájáról, és a házban lakókról. Ráadásul többnyire mások véleményét tolmácsolja és egészíti ki, így a házban lakók stílusát és látásmódját is megismerjük, murisan átszűrve Misi gondolkodásán, aki mindent megkérdőjelez, mindenen elgondolkodik - még ha sokszor csak magában is. A könyv alapja ez a kissé csapongó, rettentő szimpatikus gyerekelbeszélő. Ugyanakkor Misi nem valami fura figura: nagyon is szeret a többiekkel játszani, és ez a könyv másik lényegi eleme: a szabad, felügyelet nélküli játék. A gyerekek ebben a kisvárosi miliőben folyamatosan kinn vannak a ház udvarán, illetve a ház előtt járdán, időnként elmennek a boltig is. Jár itt ugyan villamos, de azért van fű, kóbor macska és egyszer még egy kakas is. Manapság annyira megszokott, hogy folyamatosan szoros felügyelet alatt vannak a gyerekek, akár még 9-10 évesen is, hogy egészen elfelejtjük, mennyire fontos ez a fajta felügyelet és felnőtt beavatkozás nélküli szabad játék: amikor a gyerekek szabják meg a dolgok folyását, ők viselik a felelősséget, nem kell a szabályokat szigorúan betartani, nem a felnőtt dicséretétől vagy rosszallásától függenek a cselekedeteik. Egyszerűen csak vannak, ők maguk találják ki, hogy mit csináljanak, nem irányítja őket semmi, oda és akkor mennek, ahova akarnak. Mindez persze feltételezi, hogy meg is lehet bízni bennük, ami mindkét félnek jó érzés. Talán ezért sem olyan probléma- és konfliktusorientált ez a mesekönyv, hanem egyszerűen csak megtörténnek benne a jó dolgok a gyerekekkel, mert igaziból egy bérházban is nagyszerűen lehet nyaralni, ha jó a társaság.

2. Nyomás a suliba!   Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 80   Misi egész nyáron Naninál nyaralt Balatonon. Még szerencse, hogy a barátai, Kamilla és a Marosiék mind meglátogatták, így nem unatkozott, miközben várta az iskolát. Mert Misi szeptembertől elsős lett, és most már egy iskolába jár az összes házbeli gyerekkel! Kivéve persze Pirost, aki hiába még csak ovis, nagyon jó barát.   De hogy találja meg a helyét Misi az iskolában? Megmaradnak-e a régi barátságok? Utaznak-e még együtt a tandemen és játszanak közösen az udvaron?   Mert az igaz, hogy Misinek kicsit élénk a fantáziája, de nagyon is helyén van a szíve, és a legfontosabbak a barátai: az Alma utcás banda!   Bagossy Laura Az Alma utcai banda újra itt van!   Az Alma utca lakói most sem unatkoznak. A vidám nyár után Misi iskolába megy és a kalandok folytatódnak. "Jó volt a nyár a nagymamám, Nani házában Balatonfenyvesen, de azért örülök, hogy végre itthon vagyunk az Alma utcában. Mert hiányzott anyu, apu, a házunkban lakó gyerekek, Kamilla, Piros, nagy Marosi, kis Marosi. És Elek bácsival a fészerezés, meg minden! Azért Kamillával és Marosiékkal egy kicsit Balatonfenyvesen is találkoztam, egyedül csak Pirossal nem." - így kezdődik Vadadi Adrienn Nyomás a suliba! című könyvbe.  Könnyen olvasható szöveg, lendületes, élénk rajzok kísérik a gyererekek mindennapi történetetit, amit nem lehet megunni! Adrienn számos mesét írt már az ovis életről, így ismerjük már írói stílusát, az iskolába menés izgalmairől most olvashatunk először egy meseregényt, melynek ajánlóját Bagossy Laura írta. Biztos vagyok benne: nagyon sokan boldogok, hogy ismét bekukucskálhatnak a budapesti bérház lakóinak életébe. Vadadi Adrienn minden története derűt áraszt, pont olyat, amilyenből egyre kevesebb van a hétköznapokban. Az Alma utcai házban valódiak az emberi kapcsolatok, ott igazi gyerekkor zajlik. Idilli, ahogy a gyerekek bandáznak, a szülők lazák és megértőek, az idős emberek pedig a legjobb fejek, akikkel jókat lehet beszélgetni, és akár még barkácsolni is. A rövidke mesékben kedves kicsinységek történnek, apró örömök, megfigyelések, amelyek összegyűjtve a gyermeki boldogságról szólnak. Hiszen most is, akárcsak az első részben, Sipos Misi szemén keresztül láthatjuk az eseményeket. Időközben Misi iskolás korú lett, és ez sokban megváltoztatta az életét. Még a balatoni nyaralás is a suli várás jegyében telik. Nagyfiúsabban kezdett viselkedni, komoly dolgokról gondolkodik, például, hogy milyen jó lenne egy időgépet feltalálni, ami meg tudná állítani az időt. Át lehetne vele ugrani a rossz dolgokat, és csak a jókat tovább engedni. Van, hogy a szerelem kérdésén is elmélázik egy pillanatra, amikor fülig szerelmes, a mobilján lógó kamasz unokatestvérét tanulmányozhatja egy hétvégén keresztül. És egy furcsa álom miatt még a folyton kiabálós Csúnya nénin is eltöpreng, hogy vajon miért olyan mogorva mindig, és hogy milyen nehéz is lehet magányosnak és öregnek lenni egyszerre. A könyv csattanójaként pedig magát a boldogság érzését is megfogalmazza a maga gyermekien bölcs módján. Misi életében nagyon fontosak a barátok. Szereti a nála néhány évvel nagyobb nagy Maros társaságát, a vele egykorú kis Marosét is, de szívesen eljátszik Pirossal is, még akkor is, ha ő csak lány és még óvodás. És persze ott van Kamilla, a legszebb és legokosabb lány, akivel Misi valaha is találkozott, és akivel titkon közös jövőt tervez. Ők így öten az Alma utcai banda. Irigylésre méltó gyermeki szövetség, ami nekem a saját gyermekkorom legizgalmasabb érzéseit hozta vissza, és amire szerintem minden mai gyerek vágyik. Vadadi Adrienn szerencsére kifogyhatatlan a gyerek sztorikból. Gyakorló óvónéniként minden írásában benne van az a gyermekek iránti figyelem és koncentráció, ami a legtöbb szülő számára elérhetetlen luxus a hétköznapokban. Marcin keresztül sok olyan fontos apróság hangzik el, amire mi felnőttek nem figyelünk eléggé. Rohanunk, ügyezzük a dolgainkat, közben próbálunk tartalmas időt tölteni a gyerekeinkkel, de sokszor pont a beszélgetésekre nem marad idő. Marci Alma utcai történetei egy olyan írónő tollából születtek, aki nap mint nap találkozhat kibeszéletlen sztorikkal. Apró gyöngyszemekkel, amelyekből egy szép és végeérhetetlen láncot lehet fűzni, és amiért nem csak a gyerekek hálásak, hanem a felnőttek is. Én már várom a folytatást!   konyvutca.blogspot.com Az Alma utca 22-ből már jól megismert szereplőkkel találkozhatunk ismét ebben a könyvben. Misivel, nagymamájával Nanival, nagy Marosival és kis Marosival, Pirossal, Kamillával és Elek bácsival. Néha még Csúnya néni is bekiabál a történetbe. Szóval nem változott semmi. Azaz nagyon is változott, ez a nyár Misi utolsó nyara, mielőtt elkezdi az iskolát.    Nagyon sokat nevettem ezeken a történeteken is. Már  a balatoni nyaralás és Misi várakozása a két Marosira, miközben kialakul a saját kis pénzkereső vállalkozása mosolyt csalt az arcomra, ami folytatódott a balatoni pecázással és a félresikerült vacsorával.    Misi iskolakezdési tapasztalatait is érdekes volt olvasni, alapjában véve tetszett neki az iskola, csak azt nem értette, hogy nagy Marosi miért nem ismerte meg a szünetben. Ez a tény rá is nyomta bélyegét Misi hangulatára, de aztán arra gondolt, hogy biztos az ünneplő ruha tette, majd a farmerban és a piros pólójában biztos megismeri.    Elek bácsival ugyanúgy tettek-vettek, feltalálóskodtak, mint eddig, de Elek bácsi a történet  végén valami rejtélyes dologban sántikált, Misi pedig nem vette jó néven, hogy valamit eltitkolnak előle.    Volt még ebben a részben bárányhimlő, találkozhattunk Misi Gabi nevű unokatesójával is, akinek a Wifi-n múlott a napi boldogsága, megpróbálták megszelídíteni Csúnya nénit, a két Marosi szét akarta vágni a tandemet, Piros szemüveges lett, majd mindenki szemüveges lett, és a házbéli banda együtt mehetett iskolába is.    A könyv végén pedig arra is fény derült, miben mesterkedett Nani és Elek bácsi.   Nagyon jó folytatása volt az Alma utcának ez a rész, imádtam a humorát, mulatságosak voltak a történetek, szuperek a karakterek, és az illusztrációkat is kedveltem.