Nincs mit tennie, elfogadja az állást, de sajnos senki nem tart igényt varázstudományára. Unalmában nézelődik, amíg meg nem pillant egy kisfiút az ötödik emeleten, akit Éliás Tóbiásnak hívnak. Ő is nagyon-nagyon unatkozik, mert nem érdekli a televízióban sugárzott esti mese, ő egy saját mesére vágyik. Innen indul közös kalandjaik sora, ugyanis elhatározzák, hogy megkeresik Tóbiás saját meséjét. A tizedik emeleten találkoznak első Badar királlyal, aki a lakótelepen él, mert birodalmát lebontották, és vegyi üzemet építettek a helyére, neki és udvartartásának pedig kárpótlásul a lakótelepen utaltak ki lakásokat. Békés Pál átlényegített mesei szereplői azáltal válnak kitüntetett figurákká, hogy egy ízig-vérig mai kisfiú életébe csöppennek bele. Éliás Tóbiás a lakótelepen lakik, és semmi más kívánsága nincs, minthogy olyan mesét kapjon, amely valóban megtörténik. Azt mondja Fitzhuber Dongónak: "Igazi mese az, ami velem történik. Saját mesét akarok. Olyat, amiben benne lehet lakni." Dongó - a mundér becsületét védendő - elindul a kisfiúval, hogy mesére bukkanjanak a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelepen. Már az első lépcsőfordulóban kiderül, hogy a legszürkébb, legrusnyább lakótelep is tele lehet csodaszép mesékkel, csak meg kell találni a történet elejét és a történet egymástól elszigetelten élő szereplőit, legyenek azok lakótelepi dzsinnek vagy a tizedik emelet fogságában sínylődő királykisasszonyok. A hős, aki a valódi hősökhöz hasonlóan mindezt véghezviszi, ráadásul a király elveszett leányát is megtalálja, nem más, mint Éliás Tóbiás, a kisfiú. Minden olyan gyereknek (és felnőttnek) ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a humoros meséket, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy a mese a megszokott környezetben játszódjon, nem zavarja, hogy helyszíne egy mai lakótelep, hősei nem lovagok, sárkányok, hanem egy olyan kisfiú, mint maga az olvasó. (Boldizsár Ildikó)