1. A nagyvilág kellős és kellemes közepében élt egyszer egy kelletlen király.  Ez az uralkodó olyan várkastélyt rittyentett a világ jobb Csücskébe, egy kicsi  tó szigetére, mint annak a rendje! Arasznyi termetű volt őfelsége, csöppet  délcegebb, mint három szem mák egymásra tornyozva, ám némicskével  apróbb három szem töpörödött mazsolánál. Hatalmas királyi nemzetség utolsó, nyizege sarjaként jött a világra, a neve így hangzott: Bruti király! 2. Egy szép reggel brutális hirtelenséggel felriasztotta egész udvarát! – Talpra, nyiffedt nyavalyások, azonnal kerítsetek nekem egy valódi  medvebőr kucsmát! Hangosabban kurjongatott, mint egy egész sáskahadra vagy sóskahadra  való hadsereg. A kajabálásra összecsődült udvarnép alig tudta visszafojtani nevetését, mert  csöppnyi királya nagyban kapálózott a püffeteg, hatalmas királyi paplan alatt.  Ám a Király tovább vernyogott: – Megparancsolom, hogy a hegyivadász ezred csőre töltse az összes trombitát,  a zenészek hadonásszanak piskótapuskájukkal, a sintérek libegtessék  a lobogókat és lobogtassák a libegőket, no meg a birodalom apraja-nagyja bújtassa szagos lábát büdös bőrcsizmába! Bruti király annyi sületlenséget hordott össze, hogy az udvarbeliek ugyancsak  törhették a fejüket, mit is akart valójában mondani. Az üvöltözéstől kimerülten szuszogva még nagy hegyesen odavetette: – Medvét ölünk máma, az ám! Jaj neki!