Grimm-mesék: Szerencsefi Jankó
Szerencsefi Jankó nem a Szerencse fiának született. De akkor vajon miért tartja azt róla mégis a mese, hogy a Szerencse fia?
Hét évig szolgál a gazdájánál, s amikor kitelik az ideje, a gazda egy akkora aranyrögöt ad neki szolgálatai fejében, mint Jankó feje, aki az első adandó alkalommal elcseréli a fejenagyságú aranyrögöt egy lóért, azt egy tehénért, azt egy süldő malacért, majd a malacot libáért, a libát pedig két fenőkőért, amelyeket ráadásul azonnal beleejt a kútba. Mindezek után így kiált fel a mese végén:
"Ilyen boldog ember, mint én, nincs még egy a föld kerekén!", majd
"könnyű szívvel, minden tehertől szabadon szökkent neki, s futott, míg anyjához haza nem ért".
Jankó minden szituációban pontosan arra cseréli az éppen nála lévő tárgyat vagy állatot, amire szüksége van. Neki éppen az a megfelelő, ami mások szerint butaság és nem helyénvaló: megbélyegzik őt, még mielőtt végiggondolnák választása szempontjait.
Az aranyrögöt ugyanis azért cseréli lóra, mert
"igaz, hogy arany, de a fejemet se tarthatom egyenesen miatta, meg a vállamat is nyomja".
|
|
Szerencsefi Jankó ugyan mindig megkapja azt, amire vágyik, de amikor kiderül számára, hogy a vágyott dolgok semmit nem jelentenek neki, könnyű szívvel engedi el azokat. Nem gondolkozik azon, hogy vajon rossz cseréket csinált-e, s azon sem töpreng, hogy mennyi minden másra cserélhette volna kincseit. Minden tehertől megszabadulva szeretne viszszatérni oda, ahonnan valamikor elindult: az anyjához.
Jankó megtanul valamit az útja során:
le tud mondani vágyairól, és el tudja engedni ragaszkodásait. Valóban a Szerencse fia az, aki "minden tehertől szabadon szökkenhet neki" a világnak! (Boldizsár Ildikó)
TÖKFILKÓ-típusú mesék>
|

|