Alacsony–magas, hideg–meleg, pozitív–negatív Ha mindenki tökéletesen egyforma lenne, ugyanahhoz értenénk, egyformán gondolkodnánk, akkor még mindig barlangokban élnénk. Semmi sem változott volna a világot. Akkor zajlik az élet, ha vannak különbségek. Ha nem lenne magas és alacsony, a víz nem folyna egyik pontból a másikba, nem mozgatna gépeket, nem termelne áramot. Az elemes játék csak akkor működik, ha különbség van az elem két pólusa között: az egyik pozitív a másik negatív. Az autó akkor jár, ha a meleg motorhoz hideg levegő áramlik. A különbségeknek köszönhető, hogy például mozgás és energia keletkezik. Az emberekkel is így van. A köztük lévő különbségek miatt alkotnak, feltalálnak, tanulnak, fejlesztik magukat. […] Fiús lány nincs. Ilyen egyszerű. Lányos fiú sincs. Ha azt mondják egy lányra, hogy fiús, az azt jelenti, hogy bizonyos tulajdonságai ellenszenvesek, például az, hogy erős, bátor… Ha a fiúk ilyenek, az persze mindjárt más! Ugyanígy fiúkra is mondják, hogy lányosak. Nem akarják elfogadni bizonyos tulajdonságaikat, például hogy gyengédek, érzékenyek… Ha egy lány ilyen, az persze mindjárt más! Mintha bizonyos vonásokat megtiltanánk egyeseknek. Végeredményben olyan ez, mint a rasszizmus. Vége, mégis megy tovább Ma már kevésbé írják elő a lányoknak és a fiúknak, a nőknek és a férfiaknak, hogy milyen szerepet kell játszaniuk. A legfontosabb a személyiség, a jellem, a tehetség, a vágyak… De azért még ma is sok olyan felnőtt van, aki képtelen elfelejteni a szerepeket. Ez természetes: évszázadokon át így volt, nem tűnhet el egyik napról a másikra.