Nos, az eredmény rendkívül szórakoztató és izgalmas lett, de azért vannak még gyerekbetegségei, időnként megbicsaklik az események sodró lendülete és a történet íve is döcög picit, valamint egy kicsit haloványra sikeredett a bűnügy megoldása, de a gasztrorészek elég rendesen kárpótolnak ezekért a kisebb kellemetlenségekért.     Lekváros palacsinta hegyek segítik a kis nyomozók szürke agysejtjeinek felturbózását, de akad itt gőzölgő vigaszkakaó extra adag színes pillecukorral a tetején, parmezános omlett, és rengeteg finom falat, olyan ínycsiklandozóan leírva, hogy olyan neked is kell majd. Kicsit csikorog még ugyan a technika, de a fantáziával nincs gond, ahogyan az érdekes karakterekkel sem, a Fiala-féle poénos szövegekkel szintén, egy picit feszesebb szerkesztés viszont elkelt volna szerintem. Nagyon úgy néz ki, mintha ekézni akarnám ezt az alapvetően nagyon jó kis könyvet, de egy picit csalódott vagyok, Borcsában ennél több van, de hát egyszer mindent el kell kezdeni, a krimiírást is. Ahhoz képest, hogy az írónő először próbálkozik a műfajjal, remekül összerakta a sztorit, a karakterek is működnek, de egy kicsit még túl sok a sallang, majd tisztul még a stílus. Nem született remekmű, de egy jó kis gasztrokrimi igen, amely tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani, mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is.   Bona Peti egy hajón él az édesapjával, aki kiváló szakács, az édesanyját évekkel ezelőtt elveszítette egy balesetben. A kisfiú alapvetően kiegyensúlyozott életet él a körülmények ellenére, de nagyon magányos, ezért nagyon örül, amikor barátokra lel a Veréb ikrekben, akiknek a szülei Indiában keresik saját magukat, őket pedig rábízták a kedves Drágica nénire. Akiről kiderül, hogy koránt sem az, akinek mutatja magát, de addig még nagyon sokat kell nyomoznia az ifjú Sherlock-oknak egy gyilkossági ügyben...   Peti igazi kamasz, utálja az iskolát, meg van veszve a kalandokért, és meglepően jól viseli az édesanyjától örökölt képességét: megálmodja a jövőt, azonban egy kicsit abszurd módon, amelynek az értelmezése okoz némi problémát a számára. Az édesapa figurája kicsit háttérben marad, pedig az ő története sem mindennapos, elveszítette szeretett feleségét, egyedül kellett felnevelnie a kisfiát, és megfogadta, hogy soha többet nem lép a szárazföldre, amelyet meg is valósított. Természetesen a szívügyek is szépen alakulgatnak a nagy nyomozás közepette, nemcsak az ijfúságnak perzselődik meg a szíve, hanem apuka is új párra lel, meglepően bizarr körülmények között, amelyben nagy szerepet játszik a ketchup. Gasztrotéren nem lehet okunk panaszra, a sok finomság mellett rá lehet csodálkozni arra, hogy mi mindenhez lehet hozzáadni a kethup-ot (pl. tea, limonádé, ilyenek...) A krimiszál is bonyolódik rendesen, kár, hogy a végén túl gyorsan kerül pont a történetre, én még izgultam volna egy kicsit azon, hogy a rosszak hogyan kerülnek leleplezésre.   Nem kicsit volt Tüskevár-feelingem olvasás közben, a Kecskés - sziget maga a paradicsom a kamaszok (és a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttek) számára, tele titkos zugokkal, állatokkal, egy kevés beszédű, ám annál egyenesebb gerincű idős őrrel, és az ő kutyáival, a hatalmas, de békés termetű Zsuzsival, valamint a kicsi, de annál vehemensebb Gyilkossal. Izgalmasan alakulnak az események, jó a szöveg, érdekesek a karakterek (néma lánytól kezdve ketchupmániás anyukáig van itt minden), de mindvégig az volt az érzésem, hogy nem lett kihozva belőlük minden. A könyv alapvetően kamaszoknak íródott, tehát a hangsúly a kalandokon és a nyomozáson van, és minden megvolt benne, aminek meg kell lennie, de mégis megmaradt a hiányérzet, mert nem sikerült mindvégig fenntartani az intenzitást, ha nem is ül le a történet, mégis vannak halványabb részek a könyvben, nem egységes az összhatás.   Nem akarja megváltani a világot ez a könyv, egy ifjúsági krimi a jobbik fajtából, jól megfűszerezve kulináris élményekkel, úgy tud modern lenni, hogy a hagyomános értékeket (család, természetközeliség, szülő-gyerek viszony, stb) képviseli, mégis megvan a saját egyedi hangja. Tényleg sajnálom, hogy a végére kicsit kifogy belőle a szufla, nekem nagyon hiányzott egy igazán ütős csúcspont, pont egy árnyalattal lettek kevésbé félelmetesek a gonoszok ahhoz, hogy igazán komolyan megrázták volna a kis lelkünket. Még egyszer mondom, semmi különösebb gond sincs ezzel a könyvvel, csak nekem volt túl kevés a sziporka ahhoz képest, amelyet Borcsától megszoktam, de ettől még nyugodt szívvel ajánlom bárkinek olvasásra, mert színvonalas, érdekes darab, simán bele lehet feledkezni a sztoriba. Forrás: smokingbarrels.blog.hu