A rabló lányát Ronjának hívják, aki egy viharvert éjszaka jött a világra a Mattis várban, apja rablóbandájának székhelyén. A kislány elég különös világban cseperedik fel, marcona rablók olvadnak el bájától. Az erdőt járja nap min nap, mint a természet lánya, ismeri és szereti az összes élőlényt, kivéve a szürketörpéket és a vérlidérceket. Igen, mesebeli környezet, ami neki maga a paradicsom mindaddig, amíg bele nem rondít az idillbe Birk, a Borka rablónemzetség legifjabb tagja. Ugyanis az ellenséges család beköltözik a vár északi részébe (amit egy villám vágott ketté), és nem tudják kiebrudalni őket onnan. Ez talán nem is olyan nagy baj, mert miután Ronja és Birk kölcsönösen megmentik egymás életét, megkedvelik egymást, és testvérüknek fogadják a másikat. (Ha ez nem gyerekkönyv lenne, akkor jöhetne a szerelmi szál, ami azért így is sejthető.) Barátságukat sikerült eltitkolniuk családjuk elől, ám ez nem maradhat így örökké. Mattisék elfogják Birket, és zsarolással akarják rávenni a Borka bandát, hogy hagyják el a várat. A tárgyalás kellős közepén Ronja átugrik a vár északi felére, elárulva apját, önként adja a nagyszerű lehetőséget Borka kezébe, aki él is ezzel, és így gyerekcserét tartanak. Mattis megtagadja lányát, aki ezután az erdőbe vonul Birkkel együtt. A medvebarlangban rendezkednek be, és elkezdik közös életüket, ami tele van csupa kalanddal, vadlovak befogásával és megszelídítésével, és veszéllyel, vérlidércek elöli meneküléssel. De ez sem tarthat örökké, közeledik a tél, a hideg, és ezt a zord időjárást egy barlangban nem lehet túlélni. Ronja viszont csak akkor hajlandó visszatérni az otthonába, ha apja kéri erre. Vajon mi erősebb: a szeretet vagy a büszkeség?