| 		
		 
 Maflázia
  2018.01.24. 13:14 
	
		
			
				
					
						
							
								
									
										 Írta: Andrew Lang, Fordította: Göncz Árpád, Illusztrálta: Réber László. Holnap Kiadó, 164 oldal 
									
										  
									
										 
										
											Az ész bajjal jár, mondták valaha. Ez nem igaz. Nagyon okosnak lenni nem baj, sőt, nem is szégyen – csak az a fontos, hogy meg ne tudják. 
											
												Legjobb, ha magunk sem vesszük észre. Igazán okos királyfi csöndben is tud maradni.  
										 
										
											  
										
											Nos, ezt a barlangot egy roppant nagy és egy roppant barátságtalan sárkány lakta. Képzelhető, mennyire megrémült az a hazátlan herceg, mikor szendergéséből egy sárkány ádáz lihegésére ébredt, s ott érezte maga körül a rátekeredő pikkelyes testet! 
									 
								 | 
							 
						
					 
				 | 
			 
		
	 
 
	  
 
	
		
			
				
					
						
							
								
									- Jaj, hagyj már föl ezzel az ostoba tréfával!- kiáltotta, mert azt hitte, valamelyik udvaronca bohóckodik.
									
										- Ez szerinted tréfa?- kérdezte a sárkány, s megtekeredett villás farka megcélozta őfelsége szemét.  
									
										
											- Vidd innét azt az izét- mondta a herceg-, miért nem hagysz békében szundikálni? 
									 
								 
								
									  
								
									- Csókolj meg!- Kiáltotta a sárkány, mely már sok vitéz lovagot fölfalt, mert nem voltak hajlandók megcsókolni őt. 
								
									- Hogy megcsókoljalak? - dünnyögte a herceg. - Ha csak az kell! Akármit egy békességes helyért. 
								
									S ezzel megcsókolta a sárkányt, mely azon nyomban átvedlett gyönyörűséges királykisasszonnyá. Egy gonosz varázsló változtatta ugyanis sárkánnyá, amíg csak nem akad egy bátor férfi, aki megmeri csókolni. 
								
									- Szerelmem! Hősöm! Uram! Mióta várok reád, s most már örökké a tied leszek -suttogta olvatag hangon Dragonissza, mert ezentúl így hívták. ... 
								
									... Villó királyfi tehát a kalandvágyó Draginisszától örökölte vitéz természetét. Akinek férje, mint a fültanúk gyakran állították, némileg módosított formában emlegette a családi jelmondatot: 
								
									Akármit egy békességes nejért! 
							 | 
						 
					
				 
			 | 
		 
	
 
	  
 |