Adjuk tovább gyermekeinknek a népmesékből sugárzó örökérvényű bölcsességeket, az eltérő kultúrájú országok népeinek színes hagyományait, legendáit! Népek, mesék, mítoszok, sokszínű világunk kulturális kincsei. Közeli és távoli országok tájai, színei elevenednek meg a csodálatos, sokszor tanulságos történetekben. Kötetenként 112-128 oldal, elegáns, kemény táblás kivitel. A sorozat kötetei: Afrikai népmesék Arab népmesék Cigány népmesék Északi népek meséi Görög népmesék Hegyi népek meséi Indiai népmesék Indián népmesék Ír népmesék Japán népmesék Karácsonyi mesék Kínai népmesék Magyar népmesék Négy égtáj népmeséi Német népmesék Orosz népmesék Székely népmesék Zsidó népmesék   Miért elbűvölő még mindig? Írta: Zemen Annamária „Van valami felemelő abban, hogy a népzene, a népművészet, mindaz, ami eredeti, ami tiszta, ami a bartóki csak tiszta forrásból származó, az mind maradandó, mert éppen a konkrét egyedi és az általános emberi ötvözetét nyújtja. És ez azért van így, mert az évszázadok, évezredek alatt alakuló szöveg és dallam, formavilág stb. mindig a maradandót, az értéket »tűrte meg« hozzátevésként, a konkoly kihullott a rostán. Évszázadok, évezredek tisztítótüzében izzott nemessé ez az anyag, amit a »nép« alkotott bárhol a világon.” Az előbbi gondolatot Gazdag László A fejlődés természete című kötetéből kölcsönöztem, mert pontosan rímel arra a tényre, hogy a Kossuth Kiadó közelmúltban indult könyvsorozata 18 kötetben ad ízelítőt a világ népmesekincséből. Mesecsatornák tömkelege önti magából a gyermekek szemében vonzóbbnál vonzóbb sorozatokat, filmeket. Elég egy dvd-t betenni, és sok szülő már örülhet is, hogy a gyermek szépen, csöndben elvan. Eközben – tisztelve a kevés kivételt – hajlamosak vagyunk megfeledkezni a legkézenfekvőbb örökségről: a népmeséről. Aminek van egy semmihez sem hasonlítható tulajdonsága, az egyszerűnek tűnő, ám annál bonyolultabb, egyetemes érvényű jelképrendszer. A könyvsorozat kapcsán érdemes egy kicsit felfrissíteni tudásunkat a meséről. A mesék valamikor szájhagyományként terjedtek, generációról generációra, évszázadokon keresztül. A mesélők gyakran hozzátettek a történetekhez, vagy éppen elvettek belőlük, az egyik történetet, motívumot ötvözték a másikkal, így gyakran új mese született. Ezeknek, mint ahogy a neve is jelzi, népi eredetük van: a szegény emberek életét, sorsát dolgozzák föl, a hiedelemvilágukat, félelmeiket, gazdagokról, királyokról, uralkodókról kialakított elképzeléseiket mondják el bennük. Parasztok, pásztorok, halászok mesélték egymásnak este, egész napos kemény munka után. Akár még hetven-nyolcvan évvel ezelőtt is meghatározó szerepük volt a felnőttek életében, manapság azonban úgy tekintünk rájuk, mint a gyermekeknek szóló történetekre. A világ népmeséi sok mindenben hasonlítanak egymásra. A történet idejét és terét általánosságban határozzák meg: „Egyszer volt, hol nem volt, túl az Üveghegyen, az Óperenciás tengeren is túl…”, de pontosan nem tudjuk, hogy hol és mikor. Legtöbbször a valóságban meg nem történhetett eseteket, fantasztikus kalandokat mesélnek el. A karakterek nem kapnak pontos jellemvonásokat, csupán az világos, hogy a szereplők a jó vagy a rossz, a csúnya vagy a szép, a szegény vagy a gazdag kategóriába sorolható. A népmeséknek, függetlenül attól, hogy a világ melyik részéről származnak, vannak tipikusan előforduló elemei: a házikó az erdőben, a legkisebb fiútestvér bátorsága, a legkisebb lánytestvér jósága, a három lehetőség (vagy kívánság) és még sok más. A történet végén szinte kivétel nélkül elnyerik jutalmukat a jók, méltó büntetésüket a rosszak, a gonoszak. És nyelvtől, bőrszíntől, kontinenstől függetlenül mindig van tanító jellegű erkölcsi üzenete. Ezek az üzenetek szimbolikus formában vannak jelen. A hihetetlen eseményekkel, a kontrasztos szereplőkkel, a vég nélküli lehetőségek világának bemutatásával hozzásegítenek ahhoz, hogy a gyermek lelke megnyíljon az új ismeretek, eshetőségek, ismeretek előtt, és elég bátorságot, erőt merítsen ahhoz, hogy szembesüljön a mindennapokkal, befogadja az újat. A népmesék csodás világot elevenítenek meg – a varázslatok, a mágikus elemek rendkívüli módon hatással vannak a gyermekekre. Képzeletükben ezek központi helyet foglalnak el, hozzásegítik őket, hogy rátaláljanak nem nyilvánvaló igazságokra, értelmezésekre. Így a valós világgal szorosabb és közvetlenebb kapcsolatuk alakulhat ki, könnyebben illeszkednek be a különböző szituációkba. A múltban gyökerező népmesék évszázadokon keresztül csiszolódtak, változtak. Ami végül megmaradt, az egyetemes és a lélek mélyére ható. Ezért is mondhatjuk, hogy a mese az egyik „tiszta forrás”, amelyből bármikor meríthetünk, amikor az élet feladat megoldása elé állít. Tehát fontos nevelési célzata is van, a tanulságok, az információk átadása révén. Ezen kívül növeli az önismeretet, a személyiségfejlesztés hasznos eszköze – azon túl, hogy rendkívül szórakoztató. A népmesében szinte mindig feltűnnek a negatív, gonosz figurák, kegyetlenkedéseknek lehetünk tanúi. Nem kevés szülő azért fordul el az ilyen mesétől, mert attól tart, hogy ezek traumatikus hatásúak a gyermeki lélekre. Csakhogy a szülő téved: a mesékben a gyermek saját magát látja, a félelmeivel, szorongásaival, vágyaival. A népmesei történetek révén megtanul választani a lehetőségek közül, szembesül azzal, hogy az élet akadályokat is gördíthet elénk, és találkozhatunk igazságtalansággal, hazugsággal. A lényeg, hogy tudja mindig, melyik oldalon kell állnia, és tudatában legyen annak, hogy mindig van választási lehetőség. Ehhez segítenek hozzá a népmesék – magyar, orosz, japán, vagy akár afrikai, zsidó, cigány eredetűek. A népmese megtanítja a gyermeket arra, hogy a jó és a rossz minden emberi lényben megtalálható és pontosan ez a dualizmus vezet a konfliktusokhoz. Rávilágít arra is, hogy mennyire vonzó lehet a „rossz” – mert ezt általában egy nagy hatalmú személy vagy lény (boszorkány, sárkány, kígyó) képviseli, aki mágikus erejét rendszerint alantas módon használja föl. A népmesékben gyakran találkozunk csalókkal, tolvajokkal, rablókkal, viszont a tanulság arra mutat rá, hogy a „rossz” mindig és minden helyzetben csakis vesztes lehet, a becstelenség hosszú távon nem kifizetődő. A tanulság nem azért hatásos, mert győz a „jó”, hanem mert a hős (a jó oldal) élete hosszú távon sokkal vonzóbb, mint ellenfelének (a rossznak) a sorsa. Ebben a helyzetben a gyermek azonosítja magát a küzdelemmel és a hősiességgel, amit a jó képvisel. A népmeséknek a gyermek életében van egy másik, ám nem elhanyagolható szerepe. A kisgyermeknél gyakran tapasztalhatók agresszív/destruktív megnyilvánulások – ami egyébként a fejlődés természetes velejárója –, ám ezek az érzések és cselekedetek lelkiismeret-furdalást okozhatnak nekik. Amikor a népmesében is találkozik a negatív alakokkal – ugyanakkor azonosulni tud a jó szereplővel, a hőssel –, akkor megérti, hogy az élet útján találkozhat nehézségekkel, de erőt merít és önbizalmat kap: megérti, hogy neki sikerülni fog legyőzni ezeket. A népmese csökkenti a gyermek szorongását is, mivel edzi, fejleszti a képzeletét. Föloldja a félelmeit, megoldásokat nyújt a problémáira, bátorítja az önállósodásban. Olvassunk tehát népmeséket, mert azon kívül, hogy szórakoztatnak és bölcsességeket adnak át, elterelik gondolatainkat a hétköznapok sokszor felületesen átélt problémáiról. A könyvből való olvasás szorosabbra fűzi a szülő és a gyermek kapcsolatát, hiszen az anyuka/apuka önmagát is beleadja a meseolvasásba: a hangját, a testtartását, a mimikáját. A gyermek nem passzív hallgató, hanem az olvasóval együtt aktívan részt vesz egy ismeretlen világ föltérképezésében. Az olvasás fönntartja a gyermek érdeklődését, aki a népmesék egyszerű nyelvezete révén hamarabb tudja elsajátítani a nyelvet, a szókincse gazdagabb, a kifejezőkészsége jobb lesz. Más népek meséjének segítségével új kultúrákat, különös hiedelemvilágot, új szavakat ismerhet meg. Ezzel nyílik az elméje, nyitottabbá válik az új, az ismeretlen, a tőle különböző iránt. A mesekönyvekkel hozzászoktatjuk a gyermeket a könyvek forgatásához, ami elengedhetetlen része az iskolai előkészítésnek, és talán elültethetjük benne az egész életére kiható könyvszeretetet is. A népmesék öröksége fölbecsülhetetlen kincs gyermekeink számára. A ma embere a technológia korszakát éli és sokszor hagyja, hogy az eszközök kiszorítsák elméjéből, ismeretköréből ezt a múltban gyökerező, fantasztikus világot. Ne hagyjuk elveszni ezt a tiszta értéket. Álljunk meg egy pillanatra, vegyünk kézbe egy szépen illusztrált mesekönyvet, lapozgassuk, olvasgassunk belőle gyermekeinknek, éljük át a történeteket!