Sajóvölgyi Dalma Az Összeköt a szeretet egy bájos mese anyáról és gyermekéről, akik első ízben szakadnak el egymástól, hiszen az anyukának vissza kell menni dolgozni, és a gyerkőcnek meg kell birkóznia az óvodába járás gondolatával. Ilyenkor minden gyermek magányos, nem akar elszakadni attól az embertől, akivel a nap 24 óráját eltöltötte, a pici gyermekből ovis lesz, rálép a felnőtté válás útjára, s ez bizony nehéz.  Farkas Nóra egy bájos, szerethető történetet alkotott, ahol anyán és fián kívül nem jelenik meg más (talán csak Kobak, a kisfiú játékmackója, akit Bobónak hív). Ketten vannak ebben a hatalmas, tágas világban, és az anyuka mély gondolatokkal igyekszik megnyugtatni kisfiát, hogy az nyugodtan lépjen be az ismeretlen falak közé... Szavai örök igazságokat mondanak.   Szepesi Szűcs Barbara alkotásaihoz – emlékeim szerint – még nem volt szerencsém, és ez óriási hiba a részemről. Az alkotó mellett a történetet az ő végtelenül gyönyörű illusztrációi teszik teljessé. Sikerült egy páratlanul szépséges anyukát alkotnia, kinek arcáról a kedvesség és a határtalan szeretet köszönt vissza, Kobak személyében pedig egy szerethető, gyömöszölnivaló kisfiú jelenik meg a lapokon.  Ajánlom ezt a könyvet minden édesanyának és kisgyermeknek, továbbá mindenkinek, aki szeretne egy igazán érzelmes történetet kapni az anya-gyermek kapcsolatról, és elmélyedni a szemet gyönyörködtető illusztrációkban. vargada.blog.hu Mikor megláttam Farkas Nóra könyvét a könyvhéten, nagyon megtetszett. A borítója egyszerű, letisztult, és olyan, amit szívesen vettem a kezembe. Én sajnos nem szeretem a harsány színű könyveket, még akkor sem, ha azokat gyerekeknek írták. Nem rég megszületett bennünk a gondolat, hogy kislányunkat, bölcsődébe adjuk jövőre, mert óvodába még nem veszik fel, mivel évvesztes, de szeretnénk, ha megszokná a közösséget, hogy ne legyen nagyon nehéz az óvodai időszak, ami mindenkit akarva akaratlanul megvisel. Őt, mert nincs ott “anya”, engem, mert nem tudok rá minden pillanatban figyelni, míg ő önállóan kezdi élni életét. Nagyon nagy örömmel vásároltam meg ezt a beszoktatós mesekönyvet, aminek célja, hogy elmagyarázza a kicsiknek: azért mert “anya” nincs közvetlenül mellettük, mégis ott van velük, és hogy a bölcsi, ovi nem olyan rossz dolog, de ahhoz, hogy élvezni tudják, kicsit el kell engedni anyut.   A könyvben több dolog is megtetszett. Egyrészt, beleírható a könyv gazdájának neve, az intézmény, a csoport, és persze az óvodai jelnek is van helye. Valljuk be, ha az én időmben lett volna ilyen könyv, nem lennék zavarban, hogy nekem vajon milyen jelet adtak… mert fogalmam sincs róla. Ez egy nagyon jó emlék tud lenni sok sok év múlva. A másik ami nagyon tetszett, hogy nem csak a könyv elején lehet adatokat megadni, de a végén is ragaszthatsz bele képeket a gyermekről, a kis barátokról, óvónénikről és játékokról. Utolsóként kiemelném a nyelvezetet, ami érthető, egyszerű, és pontos információkat ad a gyermek korának megfelelően. Szót kell ejteni Szepesi Szűcs Barbara illusztrációiról: csodaszépek. Matt színük és modern megjelenésük lenyűgöző; minden képben ott van a szeretet, ami tényleg összeköti az olvasókat a könyvvel. A könyvet minden anyukának, apukának, nagyszülőnek ajánlom, akik érthetően és kedvesen szeretnék megmutatni a csöppségnek, hogy a beszoktatás nem ördögtől való rossz dolog. Mi ezt most kicsit félretesszük, hogy amikor elérkezik az idő, elővegyük és elmesélhessük. Ismerve magam, amilyen szerencsém lesz, ő fut és szalad majd a bölcsibe, én meg ott fogok hüppögni az ajtóban, annak ellenére, hogy tudom: a Szeretet minket összeköt. Olvassátok szeretettel: VargAda