A könyv megírásával az volt a célom, hogy ezt az érzelmi alapot erősítsem a kicsiknél. Ez az oka annak, hogy nincs benne szó kedves óvó nénikről, barátságról, az óvodai mindennapokról. A történet középpontjába az anyai szeretetet helyeztem. A mesekönyv másik különlegessége, hogy személyre szabható. Miközben a gyerekek lerajzolják a jelüket, beragasztják az első óvodai napokról készült fényképeket, beszélgetnek a saját történetükről, észrevétlenül felkészülnek az óvodai életre. Makai Mariann Forrás: Kecskemétimami  hlavacs - foxbooks.hu Az óvoda elkezdése minden apróság életében komoly feladat. Sokan, akik kihagyták a bölcsit, most először szakadnak el édesanyjuktól. Félelmekkel teli, izgalmas helyzet ez, van aki könnyebben, van aki nehezebben veszi az akadályokat. Vannak a lazák, akik legfeljebb csak az óvoda kapujában torpannak meg, vannak az előre félők és tagadók. De sokan valószínűleg nem is értik igazán, hogy mire számítsanak majd, amikor először kell hosszabb időre elengedniük anya kezét. Milyen lesz kilépni a biztonságos háttérországból és beilleszkedni egy új, ismeretlen környezetbe. Persze minden nagyon jó lesz, lesznek új barátok, lesz kedvenc óvó néni és rengeteg izgalmas kaland, de azért nem árt előtte átbeszélni, felkészíteni a kicsiket erre az életük első, nagy-nagy utazására. Ebben nyújt segítséget Farkas Nóra frissen megjelent beszoktatós mesekönyve, az Összeköt a szeretet. A legbájosabb beszoktatós mesekönyv A könyvesboltokban nagyon sokféle óvodára felkészítő könyvvel találkozhatunk. Vannak olyanok, amelyekben az óvodai élettel ismerkedhetnek meg a gyerekek. Elsősorban az óvodai böngészők és ablakos könyvek ilyenek. Ezek mellett vannak különböző mesekönyvek is, amelyek a kis hősök első ovis napjait, és óvodás kalandjait mesélik el.   Az Összeköt a szeretet viszont egészen máshonnan közelíti meg az óvodát. Nem mutatja be az ovis életet, és nem is az új barátokról, játékokról vagy az izgalmas kalandokról ír. Ez a könyv egy annál sokkal mélyebb dologról, az anyai szeretetről szól. Ezt, a mindennél erősebb érzést tudatosítja a kicsikben. Erősíti az identitásukat, a biztonságérzetüket és segíti őket abban, hogy megbarátkozzanak az elválás gondolatával. Igazi összebújós, beszélgetős meséskönyv, ami nagyon meleg érzéseket vált ki szülőből és gyerekből egyaránt. A történet az első ovis napon kezdődik, amikor Kobak, a megszeppent főhős sír, mert nem akar elválni az anyukájától. Ekkor ő odahajol hozzá, hogy megvigasztalja a kisfiút és elmeséli az ő közös történetüket. Elmagyarázza Kobaknak, hogy ők valójában soha, de soha nem válnak el, még akkor sem, amikor épp nincsenek együtt. Mesél, milyen volt, amikor Kobak még a pocakjában volt, vagy amikor megszületett, és hogy a köztük lévő kapocs örök. Ott van minden mozzanatban, játékban, ölelésben, sőt még a finom dorgálásokban is. A mese végére Kobak természetesen magabiztosan felbátorodva lépi át az óvoda kapuját, ahogy remélhetőleg majd a mi nagylányunk/fiunk is teszi majd. Nagyon kedves könyv, mi azonnal a szívünkbe zártuk. Egyelőre megunhatatlan, átlapozzuk minden este. A kislányom általában egy szó, vagy fészkelődés nélkül, figyelmesen hallgatja a történetet, és látom, hogy értelmezi, mélyen elraktározza a hallottakat. Megnézzük közösen a köldökét, megsimogatjuk a hasamat, hogy hol éreztem, amikor ő rugdosott, beszéltünk arról, milyen volt, mikor megszületett, stb. A végén pedig az oviba vezető útvesztőt – mert olyan is van a könyvben – is mindig kipróbáljuk. De hogy ez a meséskönyv mennyire szívbe markolóan jó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kislányomnak mese után mindig hosszas ölelkezéshez támad kedve, ami annyira, de annyira jó. "Ezt a zsinórt nem lehet látni, sem megfogni, csak érezni. Ott van az ölelésben, a dicséretben, a csiklandozásban, sőt, még abban is, ha vacsora helyett nem engedlek csokit enni, nehogy megfájduljon a pocakod (…) Ezt a madzagot úgy hívják, szeretet." Úgy érzem, hogy ez a beszoktatós meséskönyv valóban segíthet abban, hogy a kicsik megbarátkozzanak az elválás gondolatával. Azt vettem észre, hogy az egyébként biztonságos távlatba elhelyezett óvoda gondolata most egy kicsit a kislányomhoz is közelebb került. Már nemcsak arról van szó, hogy ő milyen nagy lány, és hogy Napocska lesz-e a jele. Nem tereli el a dolgokat, hanem elmélkedik róla, és ő maga is kérdez az óvodáról. Például, hogy ott leszek-e vele, és ha elmegyek, ugye majd mindenképp vissza megyek érte, stb.   A könyvben nagy képek és kevés szöveg található, nyelvezete egyszerű és érthető. A kisóvodások hangnemében, a kisóvodásokhoz szól, pont olyan, amit a három évesek könnyedén be tudnak fogadni. A könyv perszonalizálható, az elején beírhatjuk, hogy ki a tulajdonos, melyik óvodába jár, mi a csoportja neve, mi az óvodai jele. Sőt, nagyon cuki ötlet, hogy a végén lejegyezhetjük, milyen magasak voltunk az első napon, kik az óvónők, a barátok, mit szeret játszani és melyik állatot viszi magával. Ezek az apró részletek is mind-mind segíthetik a gyerekeket abban, hogy megbarátkozzanak majd ezzel az új, ismeretlen helyzettel. A bájos meséskönyvet Szepesi Szűcs Barbara illusztrációi teszik még helyesebbé.