– Nagycsoportosok, figyelem! Holnap kirándulni megyünk, és dolgozni is fogunk. Elmegyünk a gyümölcsösbe, és almát szüretelünk. Hozzatok magatokkal kis kosarat, és kényelmes ruhában gyertek az oviba! Korán reggel indultak útnak. Először villamosra szálltak, az vitte el őket a pályaudvarra. Az állomáson sok ember volt, és nagy zaj. Néhány utas ráérősen sétálgatott, vagy nyomogatta a telefonját, mások sietősen igyekeztek a vonatokhoz. A hangosbemondó furcsa, nehezen értelmezhető dolgokat recsegett. Marci nagyon figyelt, és megpróbálta megfejteni, mit mond a bemondó bácsi. Egészen elkerekedett a szeme a csodálkozástól, amikor azt hallotta: – Jegesvonat érkezik a második vágányra. – Melyik a második vágány? – kérdezte Zsuzsa nénitől. – Ez, ahol most állunk. Éppen a mi vonatunkat mondta be a bácsi. Hamarosan megérkezik, és felszállhatunk. – Ez az! – rikkantotta Marci, és egy hatalmasat ugrott örömében. Soha nem látott még jegesvonatot, és nagyon izgatott lett a gondolattól, hogy most még utazhat is vele. Azon tűnődött éppen, hogy vajon nem lesz-e nagyon hideg a vonaton, amikor megpillantotta a szerelvényt. Első ránézésre semmi különös nem volt rajta. Kívülről sem a jég, sem a hó nem látszódott, még a színe sem volt fehér. Piros mozdonyos, kék színű vonat érkezett a második vágányra. Az óvó nénik és a gyerekek felszálltak, és leültek az ülésekre. Marci alaposan körülnézett, majd újra Zsuzsa nénihez fordult. – Hol van a hó? Meg a jég? – Miféle hó? És milyen jég? – csodálkozott az óvó néni. – Ezen a vonaton sehol nincs jég. Szerencsére. 3. Októberi mese Vissza a sorozathoz