|
Andersen mesék: A rút kiskacsa (2)
|
Hans Christian Andersen meséje, „A rút kiskacsa” egy olyan madár története, akit fiókakorában semmibe vesznek, de aki végül különbnek bizonyul mindenkinél, aki őt csúfoltaés gúnyolta. A mesében még az a mozzanat is benne van, hogy hőse a testvérek közül a legkisebb és a legfiatalabb, hiszen a többi kiskacsa hamarabb bújt ki a tojásból, mint ő, hamarabb látta meg a világot.
Mint a legtöbb Andersen-mesére, erre is igaz: bájos történet ugyan, de inkább felnőtteknek való. Persze élvezik a gyerekek is, de nem profitálnak belőle; bármilyen jól szórakoztatja is őket, képzeletüket tévútra vezeti.
|
|
A lebecsült, a félreértett gyermek szeretné ugyan, ha másfajta szülők ivadéka volna, de közben tudja, hogy nem az. Boldogulásának lehetősége nem abban rejlik, hogy ha felnő, másfajta lénnyé változik, ahogy a kiskacsából is hattyú lett, hanem abban, hogy jobb tulajdonságokat fejleszt ki magában, és különb dolgokat cselekszik annál, mint ahogy azt elvárják tőle, és közben megmarad ugyanolyan embernek, mint a szülei vagy a testvérei.
Az igazi mesékben a hős bármilyen átalakulásokon menjen is keresztül, változzon akár állattá vagy kővé, végül mindig éppolyan ember lesz, amilyen volt.
Ha a gyermekben azt a gondolatot tápláljuk, hogy másfajta származék, mint ami valójában, bármennyire tetszik is ez neki, épp az ellenkezőjét sugalljuk annak, amit a mesék tanítanak:vagyis ha ki akar emelkedni, tennie kell valamit.
„A rút kiskacsa” azt sugallja, hogy nem kell tennie semmit. Az események elkerülhetetlenül bekövetkeznek, akár tesz valamit a hős, akár nem; az igazi mesében viszont a cselekedetei változtatják meg a hős életét.
(B. Bettelheim)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
