Életre kelt a párduc, aki nagyon félt a víztől, de szerencsére barátai nem hagyták cserben és bátorságot öntöttek belé. Valamint a sárkányt és pandát is elrepítették Sri Lankára, ahol nagyszerű kalandokban volt részük.   Megszületett hát az első két mesekönyvük, melyek nagy szeretettel készültek a gyerekek számára.   A szerző: Szebeni Hajnalka Méri-Molnár Tímea Szeretnénk bemutatni Szebeni Hajnalkát, aki nevéhez már két igazán kedves mesekönyv is köthető, az ő tollából származik A víziszonyos párduc és A sárkány és a panda történet is. Ugyan Panna még csak 5 hónapos, de esti rutinunk része az olvasás, érdeklődően figyeli az ábrákat, színeket. Hajni, mesélnél kicsit magadról, hogy olvasóink is jobban megismerjenek? Hogyan jött az életedbe az írás és főleg a mesék világa? 30 éves vagyok, lassan 3 éve édesanya. Pesten élek a családommal, de mivel Budaörsön nőttem fel, ezért a mai napig inkább budaörsinek vallom magam. Valószínűleg ez azzal van összefüggésben, hogy közelebb áll a szívemhez a vidék és a természet, mint a nagyváros. Végzettségem tekintetében közgazdász vagyok. A tanulmányaimat angolul végeztem és a mindennapjaimban is fontos szerepet tölt be ez a nyelv, mert HR-es vagyok egy világszervezetnél. Zimmer Dórival abban a bölcsiben találkoztam, ahova a fiam is jár. A közös munkánk innen indult, amit mindketten sorsszerű találkozásnak tekintünk. A mesék világa mindig magával ragadott, nagy hatással voltak rám a közös esti mesélések, diavetítések és később a rajzfilmek is. Az esti meseolvasás és a fejből történő mesélés is a fiam születésével tért vissza az életembe. Mivel igényelte, hogy lámpaoltás után is hallja még a hangomat, ezért különböző állatokról szóló történeteket találtam ki, amik minden elmesélés után formálódtak kicsit. Szépen, lassan kialakultak az egyes karakterek és egyre jobban úgy éreztem, hogy papírra kéne vetni a meséimet. Írni már egészen fiatalon is szerettem, de mesékkel azóta foglalkozok, amióta több gyerek is érkezett a családomba, ami úgy 8 éve kezdődött. Ennek a hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy az álmom, hogy egyszer író legyek, valósággá váljon. Honnan merítesz ihletet történeteidhez? Az ihlet sokféleképpen érkezik. Sokszor előfordul, hogy látok egy mesefigurát vagy igazi állatot és kitalálok róla valami izgalmasat, ami felkelti a fiam érdeklődését például utazás közben. Olyan is megesik, hogy apukámat hallgatom miközben az unokáknak mesél fejből és akkor születik meg a fejemben egy új ötlet, karakter. Ha utazunk valahova, akkor gyakran kapom azon magam, hogy maga a hely az, ami az ihletet adja. Például A sárkány és a panda c. mesében, így lett a központi helyszín Sri Lanka, ahol úgy 6 évvel ezelőtt jártam. Ha már a fejemben vannak egy történet körvonalai, akkor lefekvéskor sokat gondolkodok azon, hogy mivel lehetne még színesebb a mese. Az este nyugalmában születnek a legjobb ötleteim. Mitől különlegesek a meséid? Attól tartom őket különlegesnek, hogy izgalmasak, de nem szomorúak. Állatokról szólnak, amik példát mutatnak és tanítanak. A mesék változatos szóhasználattal íródtak rímes szerkezetben, ezáltal könnyen követhetőek és meg is jegyezhetőek. Az illusztrációk egyedi technikával készültek, végtelen részletesek és színesek. A gyerekek ezeket a dolgokat mind-mind értékelik és szeretik. A csillogó szemük és érdeklődő tekintetük mindent elárul, miközben a meséket olvasom nekik. Kell ennél több? Miért ajánlanád őket azoknak, akik még nem ismerik? Ezek a mesék a szülők és nagyszülők számára is szórakoztatóak még sokadik olvasásra is. Nem túl hosszúak, így az olvasó kevésbé érzi azt, hogy egy-egy oldalt legszívesebben átlapozna, amikor egy hosszú nap áll mögötte. Valamint, ahogy már említettem is, a rímes szerkezet miatt a gyerekek nagyon hamar megjegyzik a szöveget, és nagy mértékben fejlődik tőle a szókincsük. A honlapon láttam, hogy vannak könyvek előkészületben. Azok mikortól lesznek elérhetőek a vásárlók számára? Nagyon szeretnénk, ha még idén megjelennének legújabb meséink, de pontos időpontot még nem tudok megosztani az olvasókkal. A www.konyvecskek.hu honlapon mindenképpen jelezni fogjuk, amint érkeznek az új mesekönyvek, és természetesen a @konyvecskekmesekonyvek facebook oldalunkon és _konyvecskek_ instagram oldalunkon is. Forrás: aldatlanallapot.hu   Az illusztrátor: Zimmer Dóri Azt hiszem, minden ember, aki erre a Földre születik hoz magával valamit, vagy többet is talán, amivel az élete során feladata van. Mindenkiben van valami, ami vele született, és ez nem más, mint a tehetség. Mindenki jó valamiben, mindenki értéket képvisel és hinni kell benne, hogy az álmok valóra válhatnak. Szerencsésnek érzem magam, mert több olyan dolog is van az életemben, amiben a körülöttem lévők szerint, tehetséges vagyok. Persze én inkább úgy fogalmaznék, hogy több dolog van, amit olyan szenvedélyesen szeretek csinálni, hogy bármennyi ideig is tevékenykedek benne, és bármennyire elfáradok tőle, mégis mindig feltölt és boldoggá tesz. Az egyik ilyen a rajzolás, festés, minden, ami a grafikával kapcsolatos. De tulajdonképpen bármiről is legyen szó, ami a kreativitást elő varázsolja belőlem, azt imádom! Ez nálunk amúgy is családi vonás. A dédnagymamám szakmája varrónő volt és csodálatosabbnál csodálatosabb termékeket készített. Amikor gyerek voltam, emlékszem, hogy a nagymamám napokig hímezte a terítőket és gyönyörű csipkéket készített, a pihe puha kötött holmikról nem is beszélve. Anyuból sem hiányzik a szépérzék: a varrás, hímzés, kötés mellett ő már rajzolt és festett is. Mi mást is mondhatnék, én, mint a következő generáció képviselője, az összes felsorolt dolgot szeretem, de a legjobban a rajzolás foglalkoztat. Alsós diákként rajz tagozatra jártam, ahol sikerült elsajátítanom az alapokat. Később rajztanár ismertette meg velem az arányokat és szakkifejezéseket. Komolyabb fejlődést azonban a gimnazista éveim hoztak, amikor is a Budai Rajziskolába kerültem. Izgalmasnak találtam az emberi modellek ábrázolását, és a különböző tanulmány munkák készítését. Azonban a festéstől valamiért mindig is tartottam. Nehéznek éreztem az ecset használatát, a színek kiválasztását és valamiért a vászon is idegen volt. Aztán a sors úgy hozta, hogy mégis belevágtam, minden félelmem ellenére, és volt idő, hogy nagyon sokat festettem. Rájöttem, hogyan hasznosíthatom grafikai tudásomat a festmények készítésekor. Mikor elkezdtem a képgrafikusi képzést, megismerkedtem a számítógépes grafikával is, és innentől kezdve nem volt határ, keverni kezdtem az összes általam megismert technikát. Ugyan főállású grafikusként nem dolgoztam, mert időközben másfelé sodort az élet, azonban szerencsére mindig szembe jöttek velem a felkérések, melyekre örömmel mondtam igent. Ahogyan arra is, amikor Hajni felvetette az ötletet, hogy illusztrálnám-e a meséit. Mivel a másik szenvedélyem a gyerekek és minden, ami velük kapcsolatos, gondolkodás nélkül igent mondtam a felkérésre. A mesék világa és az, amit a gyerekekből ki tud hozni egy-egy történet, számomra csodálatos, és ezért elengedhetetlennek tartom az egészséges fejlődéshez a meseolvasást. A legkisebbek fantáziavilága bámulatos és páratlan. Ehhez próbálom megalkotni a megfelelő képi világot. Az illusztrálás során az a célom, hogy a karakterekből a nyugalom, a biztonság és a szeretet áradjon, ha ránéz egy gyerek a képre mosolyogjon, szeresse azt hosszan nézegetni, elmélkedni rajta és felfedezni újabb és újabb dolgokat a képeken. Örülök, hogy ezekben a mesékben megjelennek az állatok és a természet, mert ezeket sem lehet kihagyni a felsorolásból, ugyanis imádom az állatokat, legyen szó egy csúszó mászóról vagy akár egy puha szőrű barna medvéről. Az állatok egytől egyig megérdemlik, hogy tiszteljük és szeressük őket. A felnőttek felelőssége pedig abban rejlik, hogy ezt átadják a gyerekeknek és tanítsák meg nekik, hogy bánjanak ezekkel a csodás teremtményekkel. Összességében talán elég csak annyit mondanom, hogy egy mese illusztrációjának készítése az egyik legszívmelengetőbb feladat számomra, amit kaphattam az élettől.