Kóka Rozália gyakorló előadóművész, ismeri a hallgatóság igényeit, és a közműveltségben élő Mátyás-folklórt úgy tudta csokorba kötni, hogy a legszebb darabok mind benne legyenek, ráadásul fordulatos stílusban, az őrá jellemző előadási módban. (Kriza Ildikó)

Petrőczi Éva

Királyi kincseskamra

Mi is az immáron háromszoros nagymama mesemondó asszony – bízvást mondhatjuk, hogy egy ország mesélő nagymamája – sikerének titka?

Úgy vélem, elsősorban nem mindennapi dramaturgiai érzéke, az, hogy a sokszor jól ismert Mátyás-históriákat soha nem hosszan, körülményeskedve, hanem az ostornyél csattanásának csípősségével adja elő. Hogy csak egy példát említsek, egy számtalanszor olvasott gyerekkori kedvencemet: a Mátyás király és a cseh vitézt: ennek a történetnek a korábbi feldolgozásai lassan-körülményesen bontották ki a páncélba rejtőzött király és a hetvenkedő cseh lovag, Holubár párviadalának történetét, míg itt néhány mondatból kibomlik Mátyás névtelenül aratott diadalának históriája.

De érvényes ez a kötet minden darabjára. Ha most magamnak is már nagymamafejjel kellene kedvencet választanom, akár éppen hitéleti szempontok szerint, akkor elsőként a Mátyás király a szegény ember temetésén című történetre esne a választásom. Ma, amikor élete is, halála is csak fontos embereknek, csak celebeknek és promiknak lehet, végtelenül jó érzés egy olyan – akár igaz, akár nem igaz – esetről olvasnunk, amikor a király és felesége egy nyomorúságos temetési menethez csatlakozik, amely a felséges pár példáján felbuzdulva percek alatt emberfolyammá dagad:

„Nahát! Valami nagyon nagy embert temetnek. Még a király is elkíséri – mondták, s egyre többen beálltak mögéjük. A temetőig akkora sereglet verődött össze, hogy alig fértek el. – Így ni! – mondta Mátyás király a királynénak. – Legalább a végtisztességet megadtuk annak a szegény embernek.”

Ez talán már nem is mese, hanem a bibliai példázatok egyenes ági rokona…

A kötet sikerét Kóka Rozália szövegei mellett Gyulai Líviusz korhű linóleummetszetei garantálják (amelyek nagyon emlékeztetnek egy régi-régi Kner-kiadvány, az Aucassin és Nicolette című ófrancia ballada illusztrációira).

Reméljük, hogy a magyar népmese napján, a Mátyás király mesemondó versenyeken és a „hollós” Mátyásról elnevezett számtalan iskolán túl is széles körben terjed majd ez a ritka értékű és szépségű kötet.

Forrás: ujember.hu