Lahara   Komor hangulat a Mumin-völgy felett: egy üstökös fog becsapódni a Földbe, és minden elpusztul. Ijesztő és nyomasztó egyszerre, sőt hirtelen nagyon is aktuális – khm… maják. Amivel még mindig nem sikerült megbarátkoznom, azok a nevek. Bár, a Muminbocs még mindig jobban hangzik, mint a Muminmanó, ami a finn név fordítása. De ha már egyszer régen megkaptuk a szereplők listáját nagyon zavaró, hogy ugyanazon szereplőknek más a neve. Még akkor is, ha a Mók és Cókmók logikája sokkal jobban követi az eredetit, bocs, a finn verziójét (Niisku és Niiskuneiti), mint a Fürkész és Bájocska nevek. Nekem akkor is Bájocska, és szebben is hangzik, mint a Cókmók. Kezdetben vala Mumin és Mafli – egyszerűen nem bírtam megszokni a Motyó nevet. De legalább Vándor az Vándor. És nem mondjuk „Útolútfélentappancska”. Az is kiderül, hogy miképp ismerte Mumin Vándort, és később Bájocskát. Viszont Bájocska halványzöld színe kissé illúzióromboló, főleg, hogy minden képen, azokon is, amiket Tove Jansson rajzolt, Bájocska fehér. Viszont a könyv nem tehet arról, hogy a fordító aranyos neveket adott, így megérdemli a maximális csillagozást. Több Mumint az embereknek! (2) A bűvös cilinder