Kószlászbóklász bólintott. Nádhajócskát faragott, és sorra leúsztatta őket a folyón. - Hová mennek?- kérdezte Múmin. - Oda, ahol én nem vagyok- mondta Kószlászbóklász. Egyik kishajó a másik után tűnt el a folyókanyarulatban. - Rakományuk szegfűszeg, cápafog és smaragd- montda Múmin. Kószlászbóklász felsóhajtott. - Tervekről beszéltél- mondta Múmin - Van valami terved? - Igen - mondta Kószlászbóklász- Van egy tervem. De úgyis tudod, mi az.  Múmin sokáig csak nézte, nézte őt. Aztán azt mondta: - El akarsz menni. Kószlászbóklász bólintott. Egy darabig csak lógázták a lábukat szótlanul. Alattuk a folyó meg szaladt, szaladt, messzi, ismeretlen tájak felé,ahová úgy vágyódott Kószlászbóklász, és ahová egyedül fog elmenni.    Mikor indulsz?- kérdezte Múmin. - Most azonnal!- mondta Kószlászbóklász, és az összes nádhajót egyszerre bedobta a vízbe. Leugrott a hídkorlátról, és beleszagolt a levegőbe. Igazi vándorlásra való idő volt. A hegygerincet vörösbe öltöztette a felkelő nap, s az ösvény kanyarogva vezetett fel rá, majd eltűnt a túloldalon. Ott egy új völgy következik, majd újabb és újabb hegyek....  Múmin csak nézte, ahogy Kószlászbóklász összecsomagolja a sátrát. - Sokáig leszel távol?- kérdezte. - Nem- mondta Kószlászbóklász.- A tavasz első napján újra it leszek,és füttyentek az ablakod alatt. Egy tél nem olyan nagy idő! - Hát igen- mondta Múmin - Akkor szia! - Szia!- mondta Kószlászbóklász.   Múmin ott maradt a hídon. Kószlászbóklász alakja egyre zsugorodott, majd végleg eltűnt az almafák és nyírfák között. Majd meghallotta a szájharmónika hangját. Kószlászbóklász a Minden állat masnit köt a farkára kezdetű dalt játszotta. - Most boldog - gondolta Múmin. (3) Muminpapa ​hőstettei