Igaz, a Kárpát-medence lakóinak ritkán jut osztályrészül olyan zord tél, mint amilyenben szegény Muminbocs keveredik, mikor egy rendkívüli napon felneszel mély álmából, s belecsöppen egy rejtelmes, hófehér világba. Tove Jansson ismét elvarázsolt birodalomba kalauzol minket, ahol bizony nem árt jó melegen felöltözni! Vagy egy bögre forró teával felszerelkezve bevackolódni a takarónk alá a legújabb muminkönyvvel.   littlelinda Ebben a történetben abszolút azonosulni tudtam Muminboccsal, aki nem szerette a telet, és legszívesebben én is, pont, mint a muminok, átaludnám az egész telet. Minden hó, fagy és jég ellenére Muminbocs megtapasztalhatta a tél előnyeit, találkozhatott különleges lényekkel, akik számára a tél volt a legjobb évszak és a végére még ő maga is örömmel táncolt a hóesésben. Szerettem szinte minden szereplőt, de a kedvencem – Muminbocs mellett – Varkocs és Antan-Ténusz volt: Varkocson mindig jókat lehetett nevetni (és néhány morcos cselekedetében magamra ismertem), Antan-Ténusz pedig a bölcsességeivel segítette vagy ejtette gondolkodtatóba Muminbocsot. Jansson stílusa nagyon élvezetes és könnyű olvasni – mindenképpen el fogok még olvasni egy pár Muminos kötetet. (6) A láthatatlan lurkó